tag:blogger.com,1999:blog-69511830625309584062024-03-12T23:05:58.949-07:00Popper Péter zenész naplójaZenész, énekes, zongorista, dalszerző. Zenéből vagyok. Dallamok hátán utazom... https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
popperdalok.huPopper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.comBlogger47125tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-41212754375784362372018-06-24T07:46:00.000-07:002018-06-24T07:46:02.970-07:00 A siker!<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTuhoNaMoL8FwrLbzTBgw_HYt4gcoMVtC8IeecFd7ojox_ED4Qlw0hTBAq7rTMFS34UoV87cKl8D1kvgxjUS4ez6C98YjJQPKx3yt_6bWi0Ap6ZrGdQ6ESkvFb8hU5pLuAC0x86kTN6VIg/s1600/selfie-star-htc-one-artiste1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1280" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTuhoNaMoL8FwrLbzTBgw_HYt4gcoMVtC8IeecFd7ojox_ED4Qlw0hTBAq7rTMFS34UoV87cKl8D1kvgxjUS4ez6C98YjJQPKx3yt_6bWi0Ap6ZrGdQ6ESkvFb8hU5pLuAC0x86kTN6VIg/s200/selfie-star-htc-one-artiste1.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
A siker az egy érdekes dolog. Ha sikeres vagy érdekes vagy. Jó veled lenni és beszélgetni, hallgatni a tanácsaidra, közös képet csinálni és klassz veled mutatkozni élőben és virtuálisan egyaránt. </div>
<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Rajongunk a sikeres emberekért, követjük őket, de titkon a pillanatot várjuk, a kivégzésüket a téren, vagy legalább azt, hogy elhagyja őket a feleségük, menjenek tönkre vagy legyenek betegek, de legalábbis ne annyira sikeresek… </div>
<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Pedig ha nem vagy sikeres nem vagy olyan érdekes. Akkor már nem is olyan érdekfeszítő amit mondasz, és nem is annyira izgi veled mutatkozni. </div>
<div style="caret-color: rgb(0, 0, 0); font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Egy bölcs ember igazán frappánsan fogalmazta meg ezt a témát: “ A siker olyan mint a fing. Csak akkor zavar bennünket ha nem a miénk!"</div>
<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-27204056443530536002018-03-25T00:50:00.000-07:002018-03-25T01:18:19.321-07:00STOP Közmédia! Stop!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiblUO1w49rN1lg61bNIQE-2CNtul6_ZEg6l43ExRQTr0JKSaqoubQ7EwojJtc-ev7kPs5jyaiDO2I0WHwWqccxoF0nPX5qfTh4p0JXsKVv_47kG8nIbsEFawGL5WKvT0e0ddqi1jLNcL0F/s1600/stop-watching-tv-e1420574041278.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="446" data-original-width="600" height="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiblUO1w49rN1lg61bNIQE-2CNtul6_ZEg6l43ExRQTr0JKSaqoubQ7EwojJtc-ev7kPs5jyaiDO2I0WHwWqccxoF0nPX5qfTh4p0JXsKVv_47kG8nIbsEFawGL5WKvT0e0ddqi1jLNcL0F/s320/stop-watching-tv-e1420574041278.png" width="320" /></a></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Ne szoktam politikai témában megszólalni. Sok oka van hogy miért. Most sem egy párt mellett vagy ellen szólnék, inkább csak az igazságérzetemnek fáj amit tapasztalok. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Így a választás előtt amikor nem tudsz elmenni a dolgok mellett, mert ott zajlik az arcodban, kiéleződik a helyzet, megmutatja mindenki az arcát - persze szeretné a csábítóbbat, no de nem mindig sikerül - és egyszer csak felteszed a kérdést, hogy szokhattuk meg ezt, hogy lehetséges, hogy némán tűrjük és szinte normálisnak gondoljuk azt, hogy egy köztévé így működik ahogy. kizárólag irányított, cenzúrázott hírek, az ellenzék az ellenvélemény a kontroll teljes kizárása, kormány propaganda, eltorzítva, szűrve, megollózva, manipulálva. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Mégis kinek jó ez? Még egy kormánypárti ember se gondolhatja komolyan hogy nem, kellenek az érdemi viták, az ellenvélemény, az igaz hírek, valós helyzetek bemutatása. Nem gondoljuk, hogy ez így teljesen félrevisz mindent? De! Tudjuk. De lehajtott fejjel szomorúan konstatáljuk, hogy ez van és max nem kapcsolunk oda. De lassan sehova, és nem olvasunk semmit mert értelmetlen. Persze ez olyan mint a filterezett insta képünk, és az avatárunk a facén, amit szépen nevelgetünk, és csinik vagyunk, és Coelho idézeteket posztolunk, és egészségesen táplálkozunk,<span class="Apple-converted-space"> jókat </span>sportolunk, bulizunk, happyk vagyunk mint állat, jó néha betegek is kicsit, de természetesen nem púzunk büdöset és nem hibázunk szinte soha. Körülöttünk minden szép és jó! Ezt mutatjuk kifelé magunkról, de mikor lefekszünk este tudjuk ennek csak a fel igaz. Vagy lehet a fele sem...</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Nem szeretem a politikát, de nem ilyen lovat akartam, <b>és üzenem a mindenkori hatalomnak hogy ezt ne tegye</b>. Mert nekik is vannak gyerekeik, lassan unokáik és azoknak is lesznek gyerekei, és Nevelni kell mert minták vagyunk, és példaképek és nem ilyen példák kellenek. Persze ebből is lehet építkezni, mert egy értelmes fiatalból pont az ellenkezőjét fogja kiváltani ez a magatartás. És persze lehet őket büntetgetni ha kimennek az utcára és elmondják a véleményüket, ideig óráig megy ez, de hosszútávon Ők fognak dönteni, ha már mi ilyen nyámnyilák lettünk és kussolunk és lapítunk és rázzuk a fejünket csendben halkan és várunk valamiféle csodára. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Szóval sok ismerősöm van minden oldalon, hisz gondolhatunk bizonyos célokat másképp ezzel nincs baj, hisz nem csak egy féle zenét szeretünk szerencsére. <b>De bizonyos témában egyet kell értenünk és ezért fel is kell szólalnunk. </b></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<b>A KÖZ-médiájával ezt nem teheti egyik hatalom sem. </b>Sem tévével sem újsággal sem rádióval sem digitális tartalom szolgáltatóval. Hisz ez az adófizetők pénzéből a mi tájékoztatásunkra és szórakoztatásunkra van, és nem a félrevezetésünkre, átprogramozásunkra és befolyásolásunkra, és végképp nem a manipulatív ijesztgetésünkre szolgál! Ez egy erkölcsi lavina, aminek részesei is vagyunk ha nem jelezzük hogy ezt nem tetszik nekünk! Jelezzük. Ki-ki ahogy tudja! Köszönöm ha elolvastál, Írd meg nyugodtan ebben a témában a véleményed! </div>
<div id="AppleMailSignature" style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"></span><br />
<div style="-webkit-nbsp-mode: space; line-break: after-white-space; word-wrap: break-word;">
<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"></span></span><br />
<div style="-webkit-nbsp-mode: space; line-break: after-white-space; word-wrap: break-word;">
<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"></span></span></span><br />
<div style="-webkit-nbsp-mode: space; line-break: after-white-space; word-wrap: break-word;">
<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><br /></span></span></span></div>
<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;">
</span></span></span></div>
<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;">
</span></span></div>
<span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; border-spacing: 0px; font-variant-east-asian: normal; line-height: normal; text-align: -webkit-auto;">
</span></div>
<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-62980640914878399572018-02-08T01:49:00.002-08:002018-02-08T01:49:23.741-08:00Miért népszerű a F@S! <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf4f0IMnsdAYJaQVtmLIa3ZGgLQB7z0wTK5R9QVOT6xaJxvnKoK3i9H86iGu8rXzQqY0j9iO9nwdiDR735P1qPpRVjnyKr-etpmT35fXN40RJngIPhRBVa1W3MfH2JSv7VK11Gs2uuFJR-/s1600/singing-monkey-wallpaper2222.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="400" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf4f0IMnsdAYJaQVtmLIa3ZGgLQB7z0wTK5R9QVOT6xaJxvnKoK3i9H86iGu8rXzQqY0j9iO9nwdiDR735P1qPpRVjnyKr-etpmT35fXN40RJngIPhRBVa1W3MfH2JSv7VK11Gs2uuFJR-/s320/singing-monkey-wallpaper2222.jpg" width="320" /></a><br />
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Érdekes szokások fedezhetőek fel amióta a közösségi oldalak beköltöztek az életünkbe. Az egyik ilyen például az, hogy meglepődött, kétségbeesett emotikonokkal osztjuk meg a minőségtelen, vicces, ciki videókat, és fűzünk hozzá elégedetlen hozzászólásokat, hogy "ez aztán a fertő", "hogy lehetséges ez?", "normálisak ezek?" és még sorolhatnám. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Legújabb sláger a Diridáré vagy mi, amit rengetegen osztanak meg a facebook oldalukon és írnak hozzá posztokat, szinte kivétel nélkül gúnyoljuk, szörnyülködünk de <b>osztunk</b>! És ezzel népszerűséget kreálunk ezeknek a tartalmaknak, mert <b>ma a nézettség az érték</b>. Mindegy milyen áron, mindegy mi a tartalom, mit ad hozzá az életünkhöz, mit tanít a gyerekeinknek, stb. <b>Csak nézettség legyen meg térerő! </b></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Legutóbb egy Dorina nevű tizenéves lány is feltűnt a Buli, buli c dalával, és olyan sokan osztották meg, mert cikinek tartották, hogy több milliós nézettséget generáltak és ez a szorgosság pedig azt eredményezte hogy a TV2 Mokka adásába behívták az énekes lányt egy beszélgetésre, hisz olyan népszerű, hogy szinte már Sztár és ezzel megtévesztik szegény Dorinát is és szegény közönséget is, azokat persze akik befolyásolhatóak, és hisznek a médiának, és mint tudjuk sokan vannak így. Szóval az ártalmatlannak tűnő megosztásból így lesz egy <b>digitális lavina ami elsodor pár dolgot</b>, pl az értéket. Mondjuk én már azt sem értettem és egyáltalán nem szórakoztatott amikor a tehetségkutatónak álcázott műsorokba bemutatják a szerencsétlenkedőket, azokat akik cikik és azon jókat röhögünk, sőt már van aki erre hajt, mert tudja népszerűséget hozhat. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Ebben az egészben persze a másik oldal az érdekesebb számomra. Nem szerepelek tévében, újságban és semmilyen rádió nem játssza dalaim. Az egyetlen csatorna ahol kommunikálok az az internet, a weboldalam és a közösségi oldalak. Vannak is követőim, akik szeretik amit csinálok, hallgatják a dalaim de nagyon nagyon kevés az aki megosztja mondjuk egy-egy dalom, vagy ajánlja másoknak vagy terjeszti bármilyen formában. Pedig ez az egyetlen lehetőség, hogy eljuthassak én vagy hasonló olyan zenészek, akik valamilyen értéket próbálnak még képviselni ebben elértéktelenedett világban, és nem vagyunk celebek vagy szupersztárok és mindennap megküzdünk ezekkel a nehézségekkel mert ezeket az tartalmasabb dolgokat, nem annyira osztjuk, nem annyira terjesztjük. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Én már nem fogok változni és megyek játszom és dalolok, és ha néha meglátok egy mosolyt, egy csillogó szempárt, amit a saját dalaim vagy a zeném vált ki azt érzem már megérte. Tudom a szokások sem fognak nagyon változni, de azt gondoltam leírom magam miatt és azok miatt akik kicsit elgondolkodnak ezen az íráson. szép napot! :)</div>
<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-7111083412973366722017-11-09T04:45:00.001-08:002017-11-09T04:47:35.803-08:00Kettős mérce? Ki lehet az igazság bajnoka...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr_aJxg33NpBYvVgKg4V0nr2kwb5LECQVEWOj6BaVeFrwqLHw9tipmmd1NiIOqNgPVNqTWNx-d1dcsxR5QIq9ejhNbIM3nzUaSjhw-j5KXgmaW-9_bBO73du46odC_UPEMsXhg4ffLbiHE/s1600/is-mind-against.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="960" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr_aJxg33NpBYvVgKg4V0nr2kwb5LECQVEWOj6BaVeFrwqLHw9tipmmd1NiIOqNgPVNqTWNx-d1dcsxR5QIq9ejhNbIM3nzUaSjhw-j5KXgmaW-9_bBO73du46odC_UPEMsXhg4ffLbiHE/s320/is-mind-against.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Az jutott eszembe, milyen képmutatóak is vagyunk valójában! Nos ez egy másik aspektus, sokan nem fognak egyetérteni vele de ez is létezik.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Azt gondolom sokszor átlépünk a másik felett, nem is foglalkozunk az épp orrunk elé kerülő problémákkal esetleg felhívásokkal, apró sikolyokkal, vagy akár segítségért kiáltással. Sokszor tudjuk érezzük hogy van a környezetünkben olyan ember aki segítségre szorul. Sokszor nem kell nagy dolgokra gondolni csak egy jó szóra, beszélgetésre, hogy az a másik kellemesebben élje meg a napját a magányát, betegségét vagy nyomorát. sokszor átlépünk egy szemét felett az utcán, nem vesszük fel, hogy kidobjuk, nem a mi dolgunk gondoljuk. Igen lehet, de ki veszi fel és kié is valójában? </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Sokszor nem foglalkozunk barátainkkal mert sok dolgunk van, családtagjainkkal, akik még élnek. Nem kérdezzük meg hogy vannak mert nincs időnk. Persze akkor amikor már nincsenek velünk, sírunk és fáj a hiányuk. Így van ez akkor is amikor “valaki” vagy, épp megy szekér népszerű és sikeres vagy a munkádban, akár híres is. Nos akkor kicsit többen lesznek körülötted, érdekesebb vagy, jobb a közeledben lenni, és akár apróságokra képesek is vagyunk egy jobb pozícióért, barátságért, vagy segítségért. odarakjuk magunkat és persze hátha csurran cseppen is valami, eltűrünk dolgokat azért hátha előbbre kerülünk, vagy csak könnyebb lesz nekünk kicsit, könnyebben hozzájutunk valamihez, de itt is nehéz megmondani hol a határ meddig szabad elmenni, meddig etikus, erkölcsös, stb. Persze magunkkal mindig elnézőbbek vagyunk tudom.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
De aztán amikor valakiről kiderül, hogy túllépte hatáskörét, kezdeményezett vagy erőszakoskodott, na akkor aztán lecsapunk erkölcsileg, megmondjuk a magunkét, és fejét vesszük annak aki ilyenre vetemedik. Persze elítélem én is az erőszakot, és nem szeretem a gennyládákat, ez a Keró sem a kedvencem, de attól még van több aspektus és ne legyünk már ennyire képmutatóak, igazság bajnokai, akik soha semmilyen határt nem léptünk át. És ez most arról jutott eszembe, hogy semmit sem tudunk biztosan, de sorsok dőltek keresztbe, lehet megérdemelték, de ott a család, a gyerekek, rokonok, akiknek ezt viselni kell. Lehet jár nekik ez a batyu is? </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval az jut eszembe amikor a nyolcvanas években átléptem Kelet Berlinből Nyugat Berlinbe akkor egyrészt ott zöldebb volt a fű, másrészt pedig mindenki lenyírta a saját háza előtt, és összeszedte a szemetet így az egész utca szép és rendezett volt. Mi csak mutogatunk a másikra, hogy kinek mit kellene felszednie, de mi magunk sem szedjük fel, pedig ha megtennénk, akkor legalább a mi házunk előtt nem lenne szemét, de ha egyre többen tennénk ezt akkor egyszerűen tiszta lenne az utca! Élj így teremts tisztaságot és akkor ítélkezni sem kell! És persze ettől még lehet hogy egy kutya pont a te házad elé rondít! :) Na ez jutott eszembe! szép napot! </div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-91314028155348979272017-09-14T01:25:00.002-07:002017-09-14T01:25:18.344-07:00A Doboz Titka<br />
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh43IfM2E4x2jngTrFuM4vb7EfGp0zelatZlKW8NuSfXyXQf31Mnvl8MThxIBQObh1xlV6kvQjbogTI7dH0CFcTHlgRJXodOJRobR7XvH6YXWy0Cu_iPU04sHdcRGiZZ75UJDhMYf6qhjgv/s1600/6319.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="609" data-original-width="942" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh43IfM2E4x2jngTrFuM4vb7EfGp0zelatZlKW8NuSfXyXQf31Mnvl8MThxIBQObh1xlV6kvQjbogTI7dH0CFcTHlgRJXodOJRobR7XvH6YXWy0Cu_iPU04sHdcRGiZZ75UJDhMYf6qhjgv/s320/6319.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<b>Mindenki </b>okkal érkezik az életünkbe, és mindenki hoz is valamit. Egy <b>dobozt</b>, amiben elsőre nem is tudjuk mi van. Ha nyitottak vagyunk, akkor elkezdjük lassan kinyitni és hagyni, hogy meglássuk mi is van benne. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Persze sokan tudják ezt, hogy ha jön valaki akkor valamiért jön, valamit mutat nekünk, valamit tanít, valamit kihoz belőlünk. De hajlamosak vagyunk arra, hogy mi előre szaladunk egy kicsit fejbe és megtervezzük minek is kellene lennie abban a bizonyos <b>dobozban</b>. És várunk, várunk hogy az a <b>doboz</b> kinyíljon magától és meglepve állunk, sokszor csalódással teli, amikor nem az van benne, amire számítottunk, amit megterveztünk jól és okosan előre.<b> </b><i>Ha kicsit bátrabbak vagyunk és simán, de óvatosan kinyitjuk, és hagyjuk, hogy a tartalom megmutassa magát, akkor el tudjuk dönteni, hogy az ami benne van miként szolgál bennünket, fejlődésünket, tanulásunkat, képességeinket.</i> Mert az élet mindig tanít, még akkor is amikor azt mondjuk, hogy én már annyit tanultam, nem akarnék már több leckét. Pedig amíg élet van, addig tanulás is van, és addig van, “munkafüzet” és "házi feladat". Ha akarjuk ha nem. Ezért aztán, örülni kell miden <b>doboznak,</b> még ha elsőre, kicsit kisebbnek is tűnik ahhoz képest, amilyen nagy “ajándékot” mi beleképzeltünk. Persze tudom ez az okfejtés sok félreértésre, vitára adhat okot, de ha a dolgok mélyére nézel lehet benne némi igazság. Szép Napot! :)</div>
<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-42064331019715247082017-08-04T06:35:00.002-07:002017-08-04T06:42:47.346-07:00Minták ≠1<br />
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Nevelhetjük a gyerekeinket okosan, ügyesen, tapasztalatból, jó tanácsokat megfogadva, vagy akár csak ösztönösen de egy biztos a gyermek, a fiatal fejlődésére legjobban a minták hatnak. Jók és rosszak persze egyforma erősen. Hiába tiltjuk a telefonozást, vagy rájuk förmedünk, hogy ne nyomkodd már annyit kisfiam, ha mis ezt tesszük és ezt látja tapasztalja. de igaz ez sok mindenre. az együttérzésre, aszociális érzékenységre, faji hozzáállásra, káromkodásra magyarán szólva mindenre. Most elmondok egy történetet az életemből ami számomra sokat jelent. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1WInQfDz-fFFvrgHP0503lMn4H-u6zSHKUHyug86nI4fJjO_JVsp6Ruf8HjhvE-il905MYxFJjwU28IpxSBDzqffJj6LXat5HKcFSV1aeTSdC46OmJi3ABY_yXAZrzg-liJYOIFCbcMID/s1600/citrom2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="577" data-original-width="720" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1WInQfDz-fFFvrgHP0503lMn4H-u6zSHKUHyug86nI4fJjO_JVsp6Ruf8HjhvE-il905MYxFJjwU28IpxSBDzqffJj6LXat5HKcFSV1aeTSdC46OmJi3ABY_yXAZrzg-liJYOIFCbcMID/s320/citrom2.jpg" width="320" /></a></div>
1985 öt írunk. Én épp katona vagyok Győrben. Határőrség, BM zenekar, mellette vezetékes katona. Együtt vonultunk a zenekarra, a Citrom tagjaival, Dókával, és Boros Csabával. Sokat kijárhattunk, próbálni, fellépni, fesztiválokra, rádiófelvételekre stb. Jó pár éve nyomtuk már és szép sikereket értünk el addigra a bandával. Ekkor egy Vermona orgonán és egy Casio “tolltartón” játszottam. És ekkor megérkezett a győri hangszerboltba, Robi bácsihoz, egy Yamaha DX7es. Ez akkor a hangszer piacon maga volt a forradalom. Minden klipben ilyet láttunk a külföldi bandáknál. igazi profi darab. Nos ekkor én hazamentem és elmeséltem a szüleimnek hogy mit találtam. A történethez hozzá tartozik hogy nem voltunk gazdagok, egyszerű életet éltünk és ekkor talán épp 10 éve gyűjtöttek a szüleim egy Skodára. ami kb 70 ezer Forint volt akkor. Pont mint a DX7. Szóval elővezettem otthon hogy ez milyen jó lenne nekem és milyen fantasztikus darab ez. Egy nap gondolkodási időt kértek. Másnap megvettük. Maradt a Trabant és még jó pár évig spóroltak a Daciara. Én kaptam egy profi munkaeszközt az álmaim, célom megvalósításához. Leszerelés után Pestre költöztem és ezzel a hangszerrel kerülhettem be a Step zenekarba, illetve dolgozhattam lemezeken, és Modern Talking is tőlem bérelte amikor itt koncerteztek. Szóval megalapozták az életem ezzel a döntéssel, segítséggel.</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Sok sok évvel később az akkor 16 éves Liza lányom azt találta ki, hogy cserediákkén Amerikában szeretne tanulni. Az Anyukája nem nagyon volt boldog ettől és pénze sem volt rá. Ekkor elmondta nekem Liza a tervét. Gondolkodni kezdtem mit tegyek és eszembe jutott az én történetem. Ekkor a megtakarított pénzem pont annyi volt, mint amennyibe került ez az egy év. 1,5 millió Forint. Aludtam rá egyet és aztán igent mondtam és elmeséltem az én történetemet hozzá. Akkor még nem tudtuk de azóta bebizonyosodott, hogy jó döntés volt, hisz Liza azóta is nemzetközi környezetben dolgozik és sok sok évig volt önkéntes egy ilyen cserediák szervezetnél. A nyelv ésa kapcsolatok meghatározták az életét és Liliét is, aki szintén cserediák lett pár évre rá Portugáliában. Igaz ekkor már az autómat cseréltem egy olcsóbbra, hogy Ő is ki tudjon menni. Neki is meghatározta az életét, Ő is önkéntesként dolgozott sokáig és meghatározta az életét a nyelvtanulás, és az integrálódás elsajátítása. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; text-size-adjust: auto;">
Szerintem nem feltétlenül lakást, autót, vagy pénzt kell a gyerekeinknek adni, persze az sem rossz, de nem mindig az a segítség, hanem a lehetőség az eszköz, na és a minta, amit mutatunk! :)</div>
<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-36245451715971329362015-11-28T07:17:00.000-08:002015-11-28T07:19:32.250-08:00 egy Koncert után...<div class="_2cuy _3dgx">
<span class="_5yi- _5yi_">...</span><span class="_5yi_">november 21. Step Acoustic Band koncert margójára...</span></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
<span class="_5yi_"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcGieVggeyiH-6FDtmlNpoYS1KL7PP31R3cVWUyu54-AQ6AbheVDpZskWX_DsBahaMzOdaXGe6r40UGGQStaA1jd63Oa3H5D_6vOXgGhZSNAHa4N3MzlR0SO_Mpq-uiMaYZWATRzwk5a56/s1600/IMG_1513.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcGieVggeyiH-6FDtmlNpoYS1KL7PP31R3cVWUyu54-AQ6AbheVDpZskWX_DsBahaMzOdaXGe6r40UGGQStaA1jd63Oa3H5D_6vOXgGhZSNAHa4N3MzlR0SO_Mpq-uiMaYZWATRzwk5a56/s320/IMG_1513.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
<span class="_5yi_"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Nem is értem miért vártunk ezzel ennyit, hogy újra felcsendüljenek a dalok és persze a vidám, "asszonykórus" és ezt most ne vedd sértésnek kérlek, hisz az élet ment előre, vitt bennünket és az éveket. Lett házasságunk, gyerekünk, válásunk, változásunk, sok-sok kalandunk, örömünk és gyászunk, de egy egy valami nem változott, a mi közös múltunk, azok a feledhetetlen Stepes évek, a sok sok koncert és ezek az életvidám, pozitív dalok.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxJiy6qFspVI3qioPKWOSXMPDbjovAfLcpToQDp4SUYzALYSNR9dO8LgWfCMttJrqmmZ_bGIJpllPlB5XdY2FTKQGRTen_OjiSUxir5eQ53KAiTgIRKCxziNIKCig_OAx8CmFVYAyDDvvd/s1600/IMG_1530.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxJiy6qFspVI3qioPKWOSXMPDbjovAfLcpToQDp4SUYzALYSNR9dO8LgWfCMttJrqmmZ_bGIJpllPlB5XdY2FTKQGRTen_OjiSUxir5eQ53KAiTgIRKCxziNIKCig_OAx8CmFVYAyDDvvd/s200/IMG_1530.JPG" width="200" /></a></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
Nem tudhatom csak sejtem mit éltettek át ott lent, de fentről, pontosabban bentről egészen különleges élmény volt. Kicsit újragondoltuk, áthangszereltük, hogy ma is eljátszható legyen és élvezhető, de azt hiszem ez sikerült, mert a dalok túlélték ezt az elmúlt 25 évet anélkül, hogy magyarázni kellene bármit is. Egy képzeletbeli tábortüzet ültünk körben, és a tűz maga az érzés volt amit a dalok töltöttek és az emlékek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFaedcm2Nfxl8E2uGtzAQmczxBEFNzX0zcOIZnn_JrCo3yMsyGA7DCKSSD2BuCf_7pBjapuuK6s_guMHNhrVkVzYS3nYMV1SfIZ7xPXwL5KQyIhHYJWCXkQvPnZNuFiMVaI2fWMTfNwvnG/s1600/IMG_1476.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFaedcm2Nfxl8E2uGtzAQmczxBEFNzX0zcOIZnn_JrCo3yMsyGA7DCKSSD2BuCf_7pBjapuuK6s_guMHNhrVkVzYS3nYMV1SfIZ7xPXwL5KQyIhHYJWCXkQvPnZNuFiMVaI2fWMTfNwvnG/s200/IMG_1476.JPG" width="200" /></a></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
Nem tudtam előre mit fog kihozni belőlem ez az egész. Őszintén mondom sokáig ellenálltam, hogy feltámasszunk valamit, amit már elmúltnak hittem. És persze Öcsi. Valahogy ezt is kellett kezelni belül, hol ezért hol azért. De mára ez már helyére került. Nem hittem hogy egyszer lesz bátorságom és hitem elénekelni azokat a dalokat amit Vele szerettünk meg. Azt gondoltam, a feledés homályába merültek a dalok, az érzések, de álmomban sem <span style="text-align: center;">gondoltam volna, hogy az első daltól az utolsóig minden szó, sor, refrén egy emberként, üvöltve kiáltva hasít az éjszakába, </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIn_BwsNvxUK46dE6Hlr7w8y-VfNC25cp5VxgGXfcYNymdr5GnJpBqELO2SQQ60IWPDt3JGFPkMDl8sRuRpi95hK3R4L2lx2_iChWJXGdIlz1v-okfOo5YO8i5YIy-p7HAi7eMJqrjwyro/s1600/IMG_1477.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIn_BwsNvxUK46dE6Hlr7w8y-VfNC25cp5VxgGXfcYNymdr5GnJpBqELO2SQQ60IWPDt3JGFPkMDl8sRuRpi95hK3R4L2lx2_iChWJXGdIlz1v-okfOo5YO8i5YIy-p7HAi7eMJqrjwyro/s200/IMG_1477.JPG" width="200" /></a></span></div>
<span style="text-align: center;">
könnyel </span><span style="text-align: center;">átitatott boldogságot csalva a szívekbe. Ez kiült az arcotokra az arcunkra. </span></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
<br /></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
Büszke voltam és vagyok, hogy van valamink, amit megőriztünk és újratöltve belopóznak a jelenünkbe, és így már nem csak a múltunk részeként, ködfoltos emlékként, hanem valóssága, érzékelhető mai élménnyé formálódva itt léteznek tovább velünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuWcitbWZfASheRcmQd7ftCWE84RjSJ3L_YsGDGzUjexSFUlR-htXKhCj2CRfsNdJh4OvtYl2iyNHX_CQBAqC9YAq6B_9zcXNyJdQEiAjoggaR0aek_dko3J5yviFOnrbqR_-Iu3DrVOsZ/s1600/IMG_1487.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuWcitbWZfASheRcmQd7ftCWE84RjSJ3L_YsGDGzUjexSFUlR-htXKhCj2CRfsNdJh4OvtYl2iyNHX_CQBAqC9YAq6B_9zcXNyJdQEiAjoggaR0aek_dko3J5yviFOnrbqR_-Iu3DrVOsZ/s200/IMG_1487.JPG" width="200" /></a></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
Mi egy család vagyunk akik hiába nem találkoztak hosszú, hosszú évekig, ugyanúgy örültünk egymásnak és egyszerre dobbant a szívünk, csattant a tapsunk és szólt a dal! Egy kor zenés osztálytalálkozója volt, egy iskola ünnepség, ahol egyszerre voltunk gyermekek és szülök. </div>
<div class="_2cuy _3dgx">
Mindenkinek megvannak a láthatatlan emlékkönyvei a szívében. A miénk ez a Stepes pár év, ez a harminc néhány dal és a közös élmények. Reményeim szerint nem kell 25 évet várnunk, hogy ezt ismét megélhessük mindezt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcGieVggeyiH-6FDtmlNpoYS1KL7PP31R3cVWUyu54-AQ6AbheVDpZskWX_DsBahaMzOdaXGe6r40UGGQStaA1jd63Oa3H5D_6vOXgGhZSNAHa4N3MzlR0SO_Mpq-uiMaYZWATRzwk5a56/s1600/IMG_1513.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcGieVggeyiH-6FDtmlNpoYS1KL7PP31R3cVWUyu54-AQ6AbheVDpZskWX_DsBahaMzOdaXGe6r40UGGQStaA1jd63Oa3H5D_6vOXgGhZSNAHa4N3MzlR0SO_Mpq-uiMaYZWATRzwk5a56/s320/IMG_1513.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="_2cuy _3dgx">
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-87105803131413827072015-04-26T03:34:00.001-07:002015-04-26T03:37:41.455-07:00Nyolc kilométer<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWEKJI2919e24mc0QNEfijwMJ6cJ9iaJLPyHwzFPde2nCyKVdeBwUFiIigTCb0xZpJp7SGLFm2K4u0JrOUDc4VPt8VXuSSEPmgydxti26FPqD9pMc9fF7pOR9CIOcUsTWOpldtplfaIzcG/s1600/8km.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWEKJI2919e24mc0QNEfijwMJ6cJ9iaJLPyHwzFPde2nCyKVdeBwUFiIigTCb0xZpJp7SGLFm2K4u0JrOUDc4VPt8VXuSSEPmgydxti26FPqD9pMc9fF7pOR9CIOcUsTWOpldtplfaIzcG/s1600/8km.jpeg" height="320" width="320" /></a>Ennyit futottam ma. Van akinek sok van akinek kevés, nekem általában elég. És nem csak fizikailag, hanem ilyenkor a gondolatok rendeződnek bennem. Futás közben ahogy rázkódnak odabent, valahogy rostálódnak, mint egy közepes lyukú szitán. A kevésbé fontos gondolatok, átszöknek a kis résen a fontosabb, értékes gondolatok kikerekednek, értelmet nyernek. Mindig jön valami aminek lehet örülni.<br />
<br />
Nekem a futás a kitartás jelképe. Legalábbis a saját életemben. Nagyjából öt éve futok rendszeresen. Mikor elkezdtem, magas szárú kosaras cipőben futottam mert gyenge volt a bokaszalagom. Mind a kettő lábamon volt részleges szakadás, ki voltak nyúlva a szalagok és rendszeresen akár egy normál séta közben is aláfordult, ami után hetekig csak sántikáltam. Ennek elemzésébe most bele se fognék... :)<br />
De apró lépésenként elkezdtem. Elsőre csak pár perc, kis kör, aztán napok, hetek után nagyobb ív. Mikor már ment az első komolyabb táv, kb. 2,5 Km, akkor már fájt a lábam a kosaras cipőben és lecseréltem egy könnyű futó cipőre. Izgultam a bokám miatt de egyre erősebb és erősebb lett.<br />
<br />
Ennek már öt éve. Hetente többször futok 5, 8 vagy 10 Km-t. Megerősödött és megerősödtem én is, bent és kint. A Római csodás, főleg ilyenkor élvezem. Kb. egy hét alatt berobbant a természet és az emberek is kiszabadultak, tolják a lángost és a hekket, folyik a sör és a bor, mosolyognak. Nekem közben jó futni a széllel, haladni a folyóval, nézni a fák boldog sóhaját és ha kicsit nagyobb a csend szinte hallom hogyan nő a fű. Szeretem!<br />
<br />
Szép napot, hetet, hónapot, évet, életet.... :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br /><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-19128736791635191072015-01-16T03:22:00.000-08:002015-01-16T03:22:08.747-08:00Életterv...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi83pp4FiUZ-PkmNfloya64sbP0Ljl6Ns0q2CUY_Xu4lFmCQv34PIk4EnSjBiceZLrpnGZv6bYtiNIlh10VeWoAlTYlJRxCA4NQPHphJk_w9RLkcmwJWUBoSj6S63iqR6hbkI7rmlXFEdd1/s1600/Beautiful-Sunset-over-a-Swedish-Lake.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi83pp4FiUZ-PkmNfloya64sbP0Ljl6Ns0q2CUY_Xu4lFmCQv34PIk4EnSjBiceZLrpnGZv6bYtiNIlh10VeWoAlTYlJRxCA4NQPHphJk_w9RLkcmwJWUBoSj6S63iqR6hbkI7rmlXFEdd1/s1600/Beautiful-Sunset-over-a-Swedish-Lake.jpg" height="211" width="320" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">Van egy élettervünk nekünk és van az életnek egy terve velünk! </span><br style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;" /><span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">Az életben az áramlásban mindig ott vannak az útjelzőtáblák, történések és maga a szinkronicitás, hogy mi az ami épp támogatva van, és itt van az ideje, helye. Sokszor azt gondoljuk, hogy most épp a karrierre kell koncentrálnunk és hatalmas erővel építjük azt, közben értékes emberek, kapcsolatok hullnak ki mellőlünk mert azt gondoljuk ez most nem fér bele az életünkbe. Olyan mint mikor keressük a főteret a városba</span><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">n de annyira nézzük a térképet vagy a GPS-t hogy a csodás utcákat, házakat, embereket észre sem vesszük. Aztán mikor a megfelelő karrierszinten érezzük magunkat, vagy elfáradunk, elkezdjük akarni, építeni a párkapcsolatot, gyereket szeretnénk, családot és nem értjük miért jön számtalan újabb és újabb munka lehetőség és egyetlen normális kapcsolat sem talál meg minket. Ezért aztán próbálkozunk, keresgélünk, de göröngyös az út és nehéz. Nem értjük. Ha figyelünk a jelekre az apró kis csodákra az életünkben, akkor vezetnek bennünket arra, amerre mennünk kell és támogatást kapunk abban, ami igazán fontos és szüksége az épp aktuális életszakaszunkban. Persze nincs rossz út, csak lehet könnyeben, támogatva haladni állomásról állomásra és lehet tekeregni össze-vissza, viszont sokkal fáradtabbak leszünk közben! <i class="_4-k1 img sp_2ehWBO_YRzm sx_eeddea" style="background-image: url(https://fbstatic-a.akamaihd.net/rsrc.php/v2/yI/r/PmnPIqfeYMs.png); background-position: -85px -394px; background-repeat: no-repeat; background-size: auto; display: inline-block; height: 16px; vertical-align: -3px; width: 16px;"><u style="left: -999999px; position: absolute;">smile emoticon</u></i></span><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-55175662455873945112014-07-03T03:28:00.001-07:002014-07-04T09:10:42.231-07:00A Semmi sincs és a Minden is van....<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHFF4YZuhI6-MuZM0LNHB3SqdTv4w0OxQrsoVScqGWjHTklXgNOsJ43uTKreW0mlbN_m9zyFntXLPpVNxiJMkbwIwhvH6UVs4kUInhkZd7HMzMiz4ps4CyqQf1ly0VYOecSE-UYYRkqFiB/s1600/liu-wen-vogue-australia-will-davidson2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHFF4YZuhI6-MuZM0LNHB3SqdTv4w0OxQrsoVScqGWjHTklXgNOsJ43uTKreW0mlbN_m9zyFntXLPpVNxiJMkbwIwhvH6UVs4kUInhkZd7HMzMiz4ps4CyqQf1ly0VYOecSE-UYYRkqFiB/s1600/liu-wen-vogue-australia-will-davidson2.jpg" height="216" width="320" /></a></div>
Sokakkal találkozom mostanság és beszélgetünk és közben azt tapasztalom, hogy egyre több a zavarodott kicsit kóválygó ember, aki téblábol az életében és nem érti a dolgokat, amik történnek vele. Olyan ez mintha átléptünk volna egy láthatatlan kapun és megérkeztünk volna az élet elvarázsolt kastélyába. Furán nézünk magunk köré, mert a helyszín és a szereplők szinte ugyanazok, mégis az érzéseink, a rálátásunk a reakcióink megváltoztak. Hiába próbáljuk a régi jól bevált technikákat, fortélyokat, praktikákat bedobni nem működik valahogy...<br />
<br />
Hát igen átléptünk valahova, és ki tudja hova de egy biztos ma minden más. És van egy érzésem nem tudunk visszamenni azon a bizonyos ajtón. Volt egy lehetőség átlépni, majd ezután bezáródott. És vár ránk valami új, valami ismeretlen, amitől kicsit félünk. Izgalmas de félelmeket szül, sokszor kiborulunk, mert nem tudunk vele mit kezdeni. De azt hiszem a sors mindig bennünket szolgál. Fejlődésünket akarja és olyan helyzeteket, feladatokat tesz utunkba, ami által megtanuljuk, megtapasztaljuk azokat. Ha hagyjuk hogy áramoljon velünk az élet, akkor eggyel könnyebb lehet. Ha nem ismerjük fel a változás lényegét, és nem fogadjuk el tényét akkor csak rohangálunk fel és alá, faltól falig, még nem koppanunk egy nagyot és az élet eközben csak lohol utánunk, jól bekészített kis csomagunkkal, csak nem ér utol.<br />
<br />
Ha megállunk kicsit és megpihenünk, figyelünk az útjelző táblákra, elfogadjuk, hogy ami épp történik velünk az minket szolgál, még akkor is ha a jelenlegi helyzetünk nehéznek vagy akár kilátástalannak tűnik, akkor pont olyan dolgok fognak történni velünk amik a legjobbak nekünk. Persze nem azt mondom, hogy ne gondolkodjunk, ne tervezzünk, de igen, csak ne akarjuk az életet, hanem éljük meg minden pillanatát. Akármi van épp az éltünkben hozzuk ki belőle a legjobbat. Legyünk tudatosak és fogadjuk el az élet szabályát miszerint minden okkal van és mindennek következménye van. Jónak és rossznak is.<br />
<br />
Bármi történik velünk ebben a pillanatban fogadjuk el ahogy van, mert ezen már változtatni nem tudunk. De a jövőnket azért befolyásolni tudjuk hozzáállásunkkal, gondolatainkkal, tetteinkkel. A világ felgyorsult de az áhított változás, pozitív jövő csak lassan alakul ki, miközben csak kattintunk egyet okos telefonunk legfrissebb applikációján és máris előttünk a megoldás. Az élettől is ezt várjuk, és megvagyunk sértődve ha nem úgy van azonnal valami amit akarunk épp.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNp9y4cyoDL_7DERZ70soqZOqidnWviDbnwTh3lZljtmBkgJ3GkSBrzbjriHp_qV3XOZnXOHbBK2Z-JvNmEx_73BUlkupEuelzWg-6J8iOltbDH9KHspHy9PKpz-q7i18RcTBbFzAh02Ig/s1600/scotland_views_bful_01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNp9y4cyoDL_7DERZ70soqZOqidnWviDbnwTh3lZljtmBkgJ3GkSBrzbjriHp_qV3XOZnXOHbBK2Z-JvNmEx_73BUlkupEuelzWg-6J8iOltbDH9KHspHy9PKpz-q7i18RcTBbFzAh02Ig/s1600/scotland_views_bful_01.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
De az élet másképp működik a teremtés mindig születőben van, de kis idő kell neki. hogy a szinkronicitás ezt a hatalmas és bonyolult rendszert, az Univerzumot olyan irányba mozdítsa, hogy azok a szereplők, történések egyszer csak összeérjenek. Nehezen éljük meg, hogy semmi sem a miénk, mindent csak kölcsönben kapunk az életben, pénzt, lehetőségeket, kapcsolatot, bármit. Üres kézzel érkezünk és üres kézzel távozunk.<br />
<br />
Legyünk hát türelmesek és higgyük el hogy rendeződik minden és épp ez zajlik most. Addig meg nem tudunk mást tenni mint éljük meg a pillanatot, csodálkozzunk rá az élet mindennapi szépségeire, becsüljük meg szeretteinket, barátainkat. mondjuk gyerekeinknek hogy szeretjük őket, legyünk hálásak egy mosolyért és egy jó szóért vagy csak egy kellemes pillantásért. Segítsünk ahol tudunk, legyünk hálásak minden nap egy kicsit.<br />
<br />
Persze ez csak egy vélemény, nem mondom hogy tuti így van, sőt ne hidd el, de ha már sokat szenvedtél, esetleg próbáld ki! :)<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-60226526751370343102014-02-13T02:14:00.002-08:002014-02-13T02:14:33.535-08:00Az a jó!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP4wPLcZcus3jbNG4k718eXKwyPBSIZjaDu13PB78lPggD_624vHDNS8epLC2LPH3X8KOznR5hNe8lJ3VDADETwHIYxIYUaEZc9KRXvXex1tYXWhGb73NHbNvq0JW3iiMRglr9aFCJvZ3O/s1600/image.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP4wPLcZcus3jbNG4k718eXKwyPBSIZjaDu13PB78lPggD_624vHDNS8epLC2LPH3X8KOznR5hNe8lJ3VDADETwHIYxIYUaEZc9KRXvXex1tYXWhGb73NHbNvq0JW3iiMRglr9aFCJvZ3O/s1600/image.jpeg" height="200" width="200" /></a></div>
Sok emberrel beszélgetek és ezeknek a beszélgetéseknek a nagy részében sajnos a mondatok többsége úgy kezdődik hogy "az a baj, hogy...." és akkor jön is a panaszáradat, ami ugye nem olyan szerencsés, mert hiszek abban, hogy mondataink, mantráink életre kelnek és erősítik épp azt amiben vagyunk, amit épp szeretnénk megváltoztatni. Én azt a praktikát használom hogy megfordítom a dolgokat és úgy formálom a mondatott, hogy úgy kezdődjön hogy "az a jó, hogy..."<br />
<br />
Azt monda nekem valaki a minap, hogy "az a baj, hogy van nekem egy ingatlan problémám..." én azt mondtam neki, hogy "az a jó, hogy neked van ingatlan problémád, mert azt jelenti van ingatlanod sokaknak nincs..."<br />
Azt mondja a másik, hogy "az a baj hogy le vagyok fogyva..." én azt mondtam "az a jó, hogy le vagy fogyva, mert milliók küzdenek azzal hogy ez megtörténjen..."<br />
de azt is mondja "az a baj van nekem ez a betegségem" azt mondom az a jó, hogy van ez a betegséged, mert akkor még élsz és az a jó, hogy a tested üzen, hogy itt az idő változtatni kell!<br />
egy másik esetben azt mondja nekem valaki: "az a baj, hogy nagyon sok a munkám, nagyon leterhel" én azt mondom "az a jó, hogy van munkád és az is jó, hogy terhelhető vagy!"<br />
azt is mondta valaki: "az a baj hogy elhagyott a párom", én azt mondtam "az a jó, hogy elhagyott a párod mert akkor itt az idő átgondolni mit is csináltál rosszul és az a jó, hogy van lehetőséged valami újat találni vagy a régit újjá varázsolni..."<br />
<br />
Szóval hosszú a sor és sorolhatnám a történeteket, de hidd el mindegyiket meg lehet fordítani és onnan megközelíteni mi is a jó ebben vagy abban. Akkor is így van ha most ezt nem látod.<br />
<br />
Az a jó, hogy minden pillanatban van lehetőségünk, dönteni, hogy mostantól minden más lesz és van lehetőségünk változtatni az életünkön. És az a jó, hogy vannak barátaink szeretteink, akik meghallgatnak, és támogatnak és az a jó, hogy van fent egy gondoskodó aki segít és terelget az úton de ehhez néha fel kell emelni a fejünket és észrevenni a jeleket de az a jó, hogy van szemünk, fülünk, értelmünk, szívünk, hogy észre is vegyük őket, mert az a jó, hogy minden pillanat tartogat valami új lehetőséget számunkra.<br />
<br />
Az is jó hogy mindezt leírhattam, miközben kintről betekint a nap rám és ez nagyon jó!<br />
<br />
Az a jó, hogy van sok jó!<br />
<br />
A szeretet táncoljon bennetek! :)<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-57974211806737098952014-02-07T10:03:00.001-08:002014-02-07T10:03:11.834-08:00Mért csak egy nyár a szerelem<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="p1">
Elhulló halk hangzavar mögöttem</div>
<div class="p1">
én ülök kicsiny mosollyal csendesen</div>
<div class="p1">
és Te jársz a fejemben</div>
<div class="p2">
<br /></div>
<div class="p1">
Morajló, mosolygós arcok köröttem</div>
<div class="p1">
a zene egybeolvad a teremmel</div>
<div class="p1">
S Te itt ülsz a szívemben</div>
<div class="p2">
<br /></div>
<div class="p1">
Vérzek, de élek s lelkemben bújó filmeket nézek</div>
<div class="p1">
hol látom arcodat boldogan nevetni</div>
<div class="p1">
és hajadat a szél zászlóként repíti </div>
<div class="p2">
<br /></div>
<div class="p1">
Tudod ott az úton, ahol egyek voltunk az éggel</div>
<div class="p1">
Egyek a múlttal s az ott élő képpel</div>
<div class="p1">
Boldogan tekertünk és könnyeim szálltak</div>
<div class="p1">
persze az örömtől, hogy újra látlak</div>
<div class="p2">
<br /></div>
<div class="p1">
Mért csak egy nyár a szerelem</div>
<div class="p1">
Mért csak egy nyár kérdezem szüntelen</div>
Hiszen egyek vagyunk, s Te bennem vagy végtelen...<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-54834534392128339752014-01-23T11:01:00.002-08:002014-01-23T11:01:46.267-08:00Szívharcos<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMHYN8xjwpdkRJK9kpieHL8XN1m7jpWzf15-fEcuDpvZ8Kx_nw-rkK2LLqJygf0Dzp7qaWcPhtjQqoL_J7TU_Ze5ZIUPmJISXyINx9IZrVy-_wjnwjnyVSXe-hyWz-TY_2ehbEVOHCPEmY/s1600/1886.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMHYN8xjwpdkRJK9kpieHL8XN1m7jpWzf15-fEcuDpvZ8Kx_nw-rkK2LLqJygf0Dzp7qaWcPhtjQqoL_J7TU_Ze5ZIUPmJISXyINx9IZrVy-_wjnwjnyVSXe-hyWz-TY_2ehbEVOHCPEmY/s1600/1886.jpg" height="132" width="200" /></a></div>
Szoktuk mondani, hogy valaki <i>szív</i>ember. Eddig nem is néztem ennek a jelzőnek a mélyére . Mindamellett hogy magamat is ide soroltam, azt gondoltam hogy ez annyi, hogy az adott illető jószívű, sok szeretet ad, figyel másokra, stb. De most átértelmeztem. Szerintem van ez a típus ez a <i>szív</i>ember meg a agyember a racionális, aki szépen elmével, okosan, ügyesen levezényeli egész életét, anyagi, fizikai dolgok inspirálják és megy előre fokozatosan. Aztán itt van ez a szívember. Csak is érzelmi döntésekre képes és csak érzelmi dolgok motiválják. A legnagyobb ellentmondás az életében, hogy persze ő is megpróbál racionális döntéseket hozni de csak ideig óráig tudja aztán működtetni mert a szíve nem engedi. Harcol minden ellen ami nem jó neki, ami nem <i>szívü</i>gy, ami nem igazán érzelmi alapú. És így lesz szívharcos mert a szív megharcol mindenért. Addig tol vagy gátol amíg helyes útra nem tér a <i>szív</i>ember. Azért ez kemény!<br />
<br />
Na persze van ennek jó oldala is, pl. az, hogy olyan érzelmeket képes megélni amit az agyember csak könyvben olvas vagy filmen lát és rendszerint meg is mosolyogja! Szóval nagyon tud lelkesedni és szeretni és szenvedélyes és imád és ha szerethet és szeretve van átmegy a falon. Igaz ez munkára, kapcsolatra, barátságra, családra, mindenre. De ha elakad vagy üresség lép az életében, akkor csak tántorog, topog egy helyben, próbál ugyan ésszerűen létezni de annyira nehezére esik mintha mázsás sulyok lennénk ráaggatva és vonszolja mindezt előre, és ez kb. úgy fest mintha egy mozgólépcsőn rossz irányba közlekedne. Pedig a megoldás egyszerű. Hagyni kellene a <i>szív</i>et dönteni, hagyni hogy a <i>szív</i> irányítsa, vigye arra amerre vágyik. Olyan feladatokat kell vállalni ami megdobogtatja a kicsikét, és olyan emberi kapcsolatokat kell ápolni ami szintén ezt erősíti. Nem mindegy hogy valamit <i>szív</i>esen csinálunk vagy <i>szív</i>unk. De néha az életben a döntés nem ilyen egyszerű mert a társadalmi minták, álomnak hitt vágyak terelgetnek, és megakarunk mi mindennek felelni. De egyszerűen nem megy. És nem értjük, csak küzdünk, mert anyáink is megmondták a barátaink életén is ezt látjuk, hát akkor az a jó amit mondanak, látunk és nem az amit érzünk, vagy amerre húz a <i>szív</i>ünk.<br />
<br />
Pedig a szívharcos útja ki van jelölve. Csak hallgatnia kell a dobbanásokat, és ha meghalljuk akkor tudni fogjuk merre kell tovább haladnunk, merre van utunk...<br />
<br />
Sokáig arra gyanakodtam valami probléma van velem, és bevallom mások is erre tippeltek. Nos lehet őket meggyőzni nem tudom de magamat legalább megpróbáltam és <i>szív</i>esen tettem, mert <i>szív</i>ügyem... :)<br />
<br />
<br />
http://www.youtube.com/watch?v=NIzyirk5tVc<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-77402969146743011882014-01-17T06:44:00.002-08:002014-02-07T09:57:58.291-08:00Belső Camino<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFZYfU5dw4wu4jzmY6w72OGNaYtS3-t3o_A80OhQKqBJn5hQw0Z1Olq5jcTPLOY-KyUZNUL_uxgBebX379PXmpB0qUnPOK__bHQjOuQR1TgpEwLxrgZAB_1HnlwBtKdWyS4a5LY4_53Qtq/s1600/_Camino001.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFZYfU5dw4wu4jzmY6w72OGNaYtS3-t3o_A80OhQKqBJn5hQw0Z1Olq5jcTPLOY-KyUZNUL_uxgBebX379PXmpB0qUnPOK__bHQjOuQR1TgpEwLxrgZAB_1HnlwBtKdWyS4a5LY4_53Qtq/s1600/_Camino001.jpg" height="133" width="200" /></a></div>
Szüntelen bolyongok belső útjaimon, és látszólag összefüggéstelenül vándorolok régi emlékek, tapasztalások, feldolgozatlan helyzetek őrzött képei között. Vándorlásom során életképeim mozaikját rakom ki, és amikor két mozaik részlet egymásmellet a helyére kerül, mindig elcsodálkozom milyen tökéletesen illeszkednek egymáshoz.<br />
<br />
Minél több elem kerül a helyére annál jobban kezdi átlátni az ember ezt a bonyolult de tökéletes rendszert. A boldog képek mellett a szomorúság is értelmet nyer, a színes emlékek a homályos képekkel harmonikus összecsengésben léteznek és bűntudattal átitatott emlékek teszik igazán kontrasztossá és dinamikussá az összképet.<br />
<br />
Ahogy kirajzolódik ez a fura de szerethető színes élettérkép, felfedezzük az út jelentőségét, hosszát, irányát és a rendszerét is. Az egyes képek közötti kapocs a saját felismerésünk, megértésünk ezek segítenek tovább menni, ezek lesznek a további útjelzőtáblák.<br />
<br />
ne sajnáljuk hát az időt a belső utazásra, mert csak így ismerhetjük meg sorsunkat és önmagunkat.<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-19001855806389589272013-12-20T01:35:00.003-08:002013-12-21T00:10:45.111-08:00A vándor és a gyermek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-0CUuLfyZB5fuznOsgVhtzemC4xDGT8QZiGTSEw_MFKHOQjpQqysuN_RAfqy3CJb7UqOjn35ix9jw4zShw1t7HEX9TEXoeR-VT8wLWjKVWHWMMNumVNduDxglGs6yElbKV_QIyFMFg0Qq/s1600/der_wanderer_uber_dem_nebelmeer__by_koshnika-d4mc7pr.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-0CUuLfyZB5fuznOsgVhtzemC4xDGT8QZiGTSEw_MFKHOQjpQqysuN_RAfqy3CJb7UqOjn35ix9jw4zShw1t7HEX9TEXoeR-VT8wLWjKVWHWMMNumVNduDxglGs6yElbKV_QIyFMFg0Qq/s200/der_wanderer_uber_dem_nebelmeer__by_koshnika-d4mc7pr.png" width="160" /></a></div>
A vándor egy ideje koldusként élt. Szeretet-koldusként. A hét több napján járt ugyanarra a helyre, hogy az arra járókkal beszélgessen, esetleg útbaigazítsa őket és ezért cserébe szeretetet kapott.<br />
<br />
Egy időben feltűnt neki egy gyermek. Nagy barna szemek, lehajtott fej, és némi tanácstalansággal az arcán, látszott keres valamit. Sokszor találkoztak a helyen, néha a gyermek odadobott egy mosolyt a vándornak, aki nagyon örült ennek. De a gyermek szemében mindig ott volt a bizonytalanság, szomorúság.<br />
<br />
Egyszer a vándor megszólította a gyermeket. Kiderült eltévedt a nagyvárosban, és keres valamit nagyon de sajnos nagyon halványan emlékszik valójában mit is. A vándor beszélgetni kezdett vele, és megpróbálta kideríteni, mi lehetett az áhított cél. Ezután elkezdtek találkozni, és szinte minden szabad idejüket együtt töltötték. A vándor úgy gondolta megosztja a gyermekkel azokat a tapasztalatokat amiket már átélt és megtanult. A gyermek itta a szavait és érezte talán a vándor tud neki segíteni, hogy megtalálja amit annyira keresett. A vándornak is jók voltak ezek a beszélgetések, hiszen bőségesen fizetett a gyermek a szeretettel, amit sugárzott felé, és közben a vándor is sokat tanult a gyermektől, hiszen a gyermeki őszinteség sokszor nagyon erős tükör tud lenni.<br />
<br />
A vándor már régóta nem vándorolt, évek óta csak várt és várt, pontosan nem tudta mire de talán ezek a beszélgetések ráébresztették erre is. Szembe kellet néznie magával, eddigi utazásaival, hibáival, erényeivel, és ami ennél is fontosabb össze kellett barátkoznia magával, hogy újra útra kelhessen.<br />
<br />
Fantasztikus kalandokat éltek meg együtt, és nagy dolgokat ébresztettek fel egymásban. A vándor érezte a közös útjuk lassan vége felé közeledik. Ő már elmesélt és megmutatott mindent, a gyermeknek el kell engednie a kezét, hogy megtalálja amit annyira keres, hiszen már közel volt hozzá és a gyermek egyre jobban ráébredt arra, hogy azok az álmok amiket kerget, valójában nem is teljesen az ő vágyai , csak külvilág elvárásai csupán és kezdte érezni merre is kell mennie.<br />
<br />
Amikor a vándor közölte, hogy ennek a közös útnak vége a gyermek nagyon nehezen fogadta. Nem akart még elmenni, nem akart még szembenézni azzal, ami valóban vár rá. Nehéz napok jöttek hisz a vándor is nagyon megszerette a gyermeket és nehezen engedte el. Régen kapott ennyi szeretetet és már rég nem is érezte magát koldusnak. Mégis tudta mennie kell és a gyermeknek is indulnia kell mert hívja az igazi élet.<br />
<br />
A vándor, hogy kilépjen ebből a kötelékből, olyan dolgokat tett és mondott, amivel megrémisztette a gyermeket, és gyengítette a kialakult szeretetszálat. A gyermek megijedt és elkezdett haragudni a vándorra, de a vándor szenvedett mert ez a vákuum kiszívta belőle az összes szeretetet amit az elmúlt időben kapott. Szörnyű fájdalmak gyötörték, de tudta ez ezzel jár, és az ő szerepe csupán csak ennyi lehetett a gyermek életében. De azt is tudta hogy ő is kapott egy csomagot a gyermektől, amivel már nyugodtan útra kelhet, mert benne van minden ami az új utazáshoz szükséges lehet.<br />
<br />
A vándor boldog mert tudja a gyermek rátalált arra amit keresett, és ha csak egy sort is használni tud élete filmjében amit a vándortól tanult, már volt célja a találkozásuknak.<br />
<br />
<i>Néha csak fentről látszik az egész és lentről, értelmetlen képkockák sokasága, ami épp velünk zajlik...</i><br />
<br />
Áldott legyen a Karácsony mindenkinek! :)<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-35103715335996634782013-11-15T01:45:00.003-08:002013-11-15T01:45:58.474-08:00Színezd újra<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDl_yfxu5H0PvnX1Ik6xXT929H52CPK1eFpGm6F1F6p-ZD-h4cwkbNcbnPHUrWzw1D9y0QgbtYFPwsbP4DGmNDKJSoBneDBmhTJ_yqKJw0FwWlI3yNXuLYv9s-3pyZ0rjUnbn8lw-V2sYf/s1600/autumn-leaves-wallpapers-photos.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDl_yfxu5H0PvnX1Ik6xXT929H52CPK1eFpGm6F1F6p-ZD-h4cwkbNcbnPHUrWzw1D9y0QgbtYFPwsbP4DGmNDKJSoBneDBmhTJ_yqKJw0FwWlI3yNXuLYv9s-3pyZ0rjUnbn8lw-V2sYf/s320/autumn-leaves-wallpapers-photos.jpg" width="320" /></a></div>
Az élet hullámvasútján suhanva, örömmel bámészkodva a magasban, félelemmel zuhanva a mélybe és ott kétségbeesetten, minden erőnket összegyűjtve kapaszkodva ismét a magasba, miközben néha megfordul velünk a világ. Eközben előfordul néha, hogy előtűnik belőlünk a egy sötét árny és valami olyat okoz, ami ellen nem tudunk tenni, vagyis úgy reagálunk egy helyzetben, vagy olyan döntést hozunk, ami nem olyan irányba viszi a dolgokat ahogy szeretnénk. Persze mi nem akarunk ezzel szembenézni, és ilyenkor minden erőnkkel addig színezzük ezt a negatív valamit, amíg összemossuk azzal a pozitív képpel amit kialakítottunk magunkról és amit másoknak is mutatunk. Pedig néha nem ártana megtudnunk és megmutatnunk kik is vagyunk valójában.<br />
<br />
Lelkünk legtávolabbi zugában egy nagy ládában őrizzük sötét titkainkat, történetekkel, fájdalmakkal súlyosbítva, jól elzárva lakatokkal, nehogy valaki meglássa, megismerje. Persze leginkább magunk elől dugjuk el mert nem akarjuk tudni, hogy ezek a sötét emlékek is mi vagyunk. Sokszor a legnagyobb konfliktus helyzet abból fakad, hogy egy helyzet vagy döntésünk során nem úgy viselkedünk vagy reagálunk mint az általunk kialakított kép azt megkívánja és ezért haragszunk, dühösek vagyunk és próbáljuk úgy kozmetikázni, érveket gyűjteni, hogy a kimaszkírozott kép lehetőleg hasonlítson az általunk kivetített illúzióval. Ez okozza bennünk a legnagyobb ellentmondást, feszültséget Pedig nem mások ezek, mint személyiségünk szépséghibái, amivel persze lehet együtt élni és lehet változtatni is rajtuk ha szeretnénk. Vagyis ha ezekkel szembenézzük és elfogadjuk hogy milyenek is vagyunk valójába és nem akarunk egy hamis illúzióban élni és létezni, akkor fogadjuk el magunkat ahogy vagyunk, hibákkal egyetemben.<br />
<br />
Érdemes persze néha rendet tenni, és kinyitni azt a dobozt és belenézni. Vannak ott olyan poros vacakok, amire már nincs szükségünk, ezektől nyugodtan váljunk meg, egyszerűen dobjuk ki őket.<br />
De lesznek olyanok is amit nem tudunk kidobni mert nem lehet, még dolgunk van vele. Mi a dolgunk?<br />
Felismerni azt amivel találkozunk és feltárni elsőre magunknak, majd annak akinek szorosan köze van hozzá, esetleg a párunk, szerelmünk, barátunk, stb. Nem könnyű bevallanunk sem magunknak sem másoknak hogy nem vagyunk olyan tökéletesek, mint aminek mutatjuk magunkat, sőt hibáztunk de tudjuk vállalni a felelősséget érte. És azt hiszem ez a lényeg! A felelősségvállalás amitől annyira félünk, pedig nem olyan nehéz csak sokszor téves hitrendszerünk ezt megnehezíti mert sokkal félelmetesebbnek tűnik mint ami.<br />
<br />
Ha szembenézünk ezekkel a szépséghibáinkkal és feltárjuk magunkat és meg is merjük mutatni azt kik is vagyunk, akkor feloldjuk a legnagyobb konfliktust magunkkal és másokkal is. Kiüresedünk és akkor oda már olyat tudunk tölteni ami szebb és tisztább és igazabb. A gyónásnak nem csak az az értelme hogy valakivel megosztjuk "bűneinket" hanem, hogy ki is mondjuk, ezzel elengedjük illetve nem tudunk nem szembesülni a valónkkal. Sokszor sokkal félelmetesebbnek hisszük mint valójában és a következményeket is annak gondoljuk, pedig lényegesebb könnyebbek mint gondolnánk.<br />
<br />
Ha ezt megtesszük elindulhatunk az úton és érezni fogjuk, hogy könnyebbek lettünk. Persze nem válnak a dolgok semmissé, de eljutunk egy pontra ahonnan kényelmesen és kitartó munkával építhetjük magunkat és az életünket. Persze a mai világban türelmetlenek vagyunk és legszívesebben klikkelnénk egyet hogy legyen úgy, mert nincs időnk kivárni, fel vagyunk gyorsulva, pörögve és az eszeveszett neten hozzászoktunk, hogy egy klikk és ott van. Persze nagy szerencse hogy az élet nem így működik mert néha fura dolgok esnének az ölünkbe. A teremtés azért késleltetett többek között hogy lépésről lépésre alakuljanak a dolgok, hogy esetleg észrevegyük, hogy nem jó dolgok felé megyünk és legyen módunk irányt váltani.<br />
<br />
Talán ez az ősz egy remek alkalom hogy megtegyük a ez első lépéseket magunk felé! Hajrá!<br />
<br />
A szeretet táncoljon bennetek! :)<br />
<br />
<br /><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-72545885303478157842013-09-04T07:50:00.001-07:002013-09-04T07:52:43.671-07:0020 óra egy buszban20 óra egy buszban sok mindent megmutat azokról, akik együtt vannak ott összezárva, igaz többnyire szabad akaratukból. A hétvégén Erdélybe mentünk játszani a zenekarral és nem terveztük túl az ott létet, így hát egyik nap mentünk, másik nap jöttünk. Persze az élmények hihetetlen tárháza felvillant minden percben míg ott voltunk így megállapítottuk, hogy legközelebb nem így lesz, több napra megyünk.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFLomQQsNeLNu317Cjqe71zdEeQWdR0dfx4v309Yoad_Zt2c9v-YSMeiL1FVKV6YeimeTdsdXc2iuaIgOsOEdfpVHs8ltl_pnjyj4mz_oFV3gd5pzhNW-p8p1OI6yRH0M_aqe0K6lWXBiJ/s1600/foto%CC%81.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFLomQQsNeLNu317Cjqe71zdEeQWdR0dfx4v309Yoad_Zt2c9v-YSMeiL1FVKV6YeimeTdsdXc2iuaIgOsOEdfpVHs8ltl_pnjyj4mz_oFV3gd5pzhNW-p8p1OI6yRH0M_aqe0K6lWXBiJ/s200/foto%CC%81.JPG" width="200" /></a></div>
Hajnali hatkor indultunk, ami már eleve azt feltételezi hogy 5 előtt kelni kell, egy kis fürdés, kávé, pakolás és indulás. Sikerült két órát is rosszul beállítani, de köszönhetően a jól működő belső órámnak, időben keltünk. és tényleg az elengedhetetlen kávé, zuhany, ilyenkor még többet dob a kábult reggelen. Előző eset bekészítettünk néhány szendvicset az útra így reggel ezzel már nem bajlódtunk. Aztán irány a találka hely. Zenésztársaim kis résre nyitott szemeken keresztül lestek rám a félhomályban, de még így is fel lehetett fedezni az öröm apró mosolyát. Hisz így vagyunk mi, sokat megélt, tapasztalatokkal teli zenészek, akik már olyan sok mindent megéltünk, hogy tudjuk értékelni ha valami nagyon kerek és a jó vágású front vonalon túl még tartalom is szorul a találkozásainkba. Egyformán tiszteljük egymást, mint emberileg mint szakmailag. Nincsenek alá vagy fölé rendelt szerepek csak egy egység van, amiben mindenkinek meg van a maga szerepe és ebben jó létezni. Vágyunk is erre az érzésre rendesen, el bírnánk viselni belőle többet is, szoktuk mondogatni egymásnak. Na ez nem jár állampolgári jogon, kellett nekünk ehhez az a "pár" év, ami szépen megkarcolt mindenkit és alázattá sodorta azt, ami már régen is ott volt bennünk csak nem tudtuk használni vagy kimutatni.<br />
<br />
Az utazás jól kezdődött, a 20. km-nél már meg is álltunk egy kávéra. Már csak 700 km van hátra. Aztán elkezdtünk ébredezni, jöttek a sztorik, és egyre jobban átvettük az utazás ritmusát, szoktuk meg egymás lélegzetét. Egy hölgy volt a társaságban így a történetek kezdték spontán meghúzni a határt, meddig lehet elmenni a zenész sztorikban, hogy minél kevesebb kárt tegyünk a női lélekben. De aztán alakult minden szépen, nevetgéltünk, kacarásztunk sokat. Amikor pisilni kellett megálltunk, mikor éhesek voltunk ettünk, mikor valaki kifogyott a szóból akkor pihent, ment minden a maga útján.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkLKrCfUiPa-Oemu_waaLgv2BwyD0eq1800-3PqJuUEIPNIRm82I8iKSRx1_BdfRZP3dOyoyjYo5FDCv43KgZcYwG8AFjhad58HWfnr33kIuEbtjz0EFxtMtHnHCQHbBozib6zROfQ9ScD/s1600/uton2.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkLKrCfUiPa-Oemu_waaLgv2BwyD0eq1800-3PqJuUEIPNIRm82I8iKSRx1_BdfRZP3dOyoyjYo5FDCv43KgZcYwG8AFjhad58HWfnr33kIuEbtjz0EFxtMtHnHCQHbBozib6zROfQ9ScD/s320/uton2.JPG" width="320" /></a></div>
Határon innen gyorsan peregtek a km-ek. Odaát már lassultunk, hegyre fel, hegyre le, és sok sok kanyar után egyszer csak ott voltunk. Farkaslakai fesztivál egy fennsíkon hatalmas területen, nagy színpad és kevés ember. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy lesz ebből este buli. Aztán megkerestük a szállást, ahol nagyon kedvesen fogadtak és elkezdődött egy olyan vendéglátás, amit csak ritkán él meg az ember. Kis pihi, majd vissza a helyszínre és vártuk a beállást és a koncertet. Egyre csak hidegebb lett mi megteltünk az út fáradalmaival és el voltunk a gondolatainkkal. Már kevesebb volt a vicces történet, lassultunk és csak vártunk csak vártunk. Buli előtt nem eszünk, nem iszunk jelszóval ültünk a buszban már, már szótlanul több óra várakozás után, Keresztes Ildikó még sehol. Jelet már kaptunk, hogy hamarosan ő is érkezik. Aztán egyszer csak fél tíz lett, befejezte az előző zenekar a produkciót és pakolhattunk. Néhány perc és állt minden. Ildikó is megérkezett majd szóltak hogy kezdhetünk. És felmentünk a színpadra. Ekkor már este tíz óra volt és kb. 7 fok. Lenéztünk a színpadról ahol több ezer ember várta a kezdést, és akkor beindult valami. Az egész zenekar mint akit kilőttek el kezdett vadul zenélni, csak úgy hömpölygött az energia a színpadon. És csak toltuk, és toltuk látszott a közönségen is, hogy együtt száll velünk és érezték, hogy ezek nem mindennapi pillanatok, és tényleg nem. Ildi hazai pályán mutatta meg hogyan is kell ezt csinálni, hogyan kell a szívünket odaadni, hogyan kell eggyé válni azzal a zenével ami épp ott rezeg a színpadon együtt mozdítva mindenkit és akkor ott táncolt a szeretet bennünktényleg de úgy igazán. Fantasztikus percek, órák voltak. Felpörögve jöttünk le a színpadról és ölelgettük egymást éreztük hogy ez az volt amiről az ember csak álmodik néha. Olyan volt mint amikor az ember nagyon sokat utazik egy jó élményért, egy reményteljes együttlétért és utána azt érzi, igen ez megérte. Ott akkor a színpadon minden kérdés feleslegessé vált, és az élmény magáért beszélt. Nem kellettek válaszok az élmény volt maga a válasz. És ez így van jól. És ehhez kellenek ezek a sokat próbált de szívük mélyén még mindig gyerekek, akik képesek újra és újra felidézni ezt a gyermeki rajongást, odaadást, szeretetet, tiszteletet. Ehhez kellünk mi zenészek, akik erre vágyunk mindig és ha egyszer megéljük ezt az élményt akkor nem akarjuk többé elengedni. Aztán jöttek a gratulációk és már a színpadon is előkerült helyi pálinkák. Kicsit beszélgettünk, mulatoztunk, örültünk együtt és töltődtünk azoktól a beszélgetésektől amit ott akkor kaptunk. Aztán nyugovóra tértünk, hogy másnap frissen, üdén elinduljunk vissza Budapestre.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfgaL7fJRTAUdEZbhJhOK8o1XkeXanwJObQdAmfHbMhQ0rqtnhGiYjtMwbNWa5QEDuqkFu6VyZ8_AcS9bWOa4pvNlOub94nUNXNWwRsoUAQEaMg8uCEwGyavdTL_u5T-g1GP152rET5HVY/s1600/medvetonal.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfgaL7fJRTAUdEZbhJhOK8o1XkeXanwJObQdAmfHbMhQ0rqtnhGiYjtMwbNWa5QEDuqkFu6VyZ8_AcS9bWOa4pvNlOub94nUNXNWwRsoUAQEaMg8uCEwGyavdTL_u5T-g1GP152rET5HVY/s320/medvetonal.JPG" width="320" /></a></div>
Reggel aztán megint ízelítő az ott Farkaslakán megszokott vendéglátásból. Házigazdáink mindent megtettek, hogy a lehető legjobban induljon a napunk. Fantasztikus reggelik, kávé és minden amit csak szerettünk volna. Majd mikor már mindenki magához tért és megette, megitta amit szeretett volna elindultunk haza! Ismét 10 óra utazás várt ránk, hegyek, völgyek, kanyarok. Az előző este élményei sokat dobtak a tudaton, hogy este érünk haza. Megint jöttek a történetek és tágultak a határok, de jól összeforrt a kis csapat, bajtársak lettünk erre az utazásra és figyeltünk egymásra és segítettük egymást. Gyógyultunk Jó volt így megmérni magunkat és egymást sok élmény és érzés volt ebben a két napban. Egy biztos több lettem ettől egészen biztos és többek lettek a szemeben akik ott voltak velem, a társaim, bajtársaim.<br />
<br />
20 óra egy buszban megmutatja az emberben a benne rejlő erőket, gyengeségeket, határokat. Jó volt érezni, hogy jó helyen vagyok, jó emberek között, szeretetben és ezért nagyon hálás vagyok!<br />
<br />
A szeretet táncoljon bennetek!<br />
<br />
<br /><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-54654601323068619802013-08-05T01:09:00.005-07:002013-08-05T01:14:13.652-07:00A Haragtól a HáláigNapi gondalt-fröccs...<br />
<br />
Mostanában többször előjött ez a téma beszélgetéseim során és gondoltam írok róla néhány gondolatot. Sok esetben amikor nagyon haragszunk valakire, akkor gondoljunk arra, hogy mindig hordoz ez az állapot, egy felismerés lehetőségét. Felismerést, megismerést magunkkal kapcsolatosan. Minél jobban bánt amit a másiktól kapunk, annál jobban zavar ez a valami magunkba. Persze ezt nagyon nehezen ismerjük be. Nehéz eddig eljutni, mert érzelmileg ki kell jönni a szituációból és meg kell próbálni felülről rálátni a problémára. Rá kell jönni mi is az ami ennyire zavar bennünket. És akkor kiben is?<br />
<br />
Volt pár éve egy vállalkozás amihez kellett nekem partner, mert egyedül nem volt megvalósítható. Egy gyerekkori barátomat hívtam segítségül, hogy szálljon be, mert neki volt tőkéje és üzletszervezési tapasztalata, nekem meg volt a nagy ötletem. Kellet még egy harmadik fél is aki ebben a vállalkozásban az adattovábbítást nyújtotta, mert ezt egyikünk sem tudta. Az én barátomat előre toltam és küldtem tárgyalni. Tárgyalt az én nevemben is. Később kiderült főleg a saját érdekeit nézte üzletileg a saját pozíciójáért harcolt. Mire felfigyeltem erre én már messze nem voltam olyan helyzetben mint, amilyenben szerettem volna lenni. Ez engem bántott, haragudtam a barátomra és rányomta a bélyegét ez a helyzet az együttműködésünkre. Nem olyan soká el is váltak útjaink. Nem beszéltünk majd egy évig. Amikor eszembe jutott ez a dolog akkor sokáig azt gondoltam, hogy ez a barátom megrövidített, önző volt és elvett tőlem valamit. Aztán ahogy telt-múlt az idő és érzelmileg már nem voltam benne ebbe a kellemetlen helyzetben akkor kezdtem kívülről megvizsgálni mi is történt valójában. Jól körbejártam az egészet mindenkinek az oldaláról és lám egyszer csak felbukkant a megoldás. Én voltam az aki nem állt ki magáért, nem fogalmaztam meg magamnak sem, mit is szeretnék, mennyit szeretnék érni, mit várok ettől az egésztől. Nem fogalmaztam meg magamnak sem és nem mondtam el a barátomnak sem. Elvártam, hogy találja ki ő. Találja ki mit gondolok, mit szeretnék úgy, hogy ezt még én sem tudom. Valami mögé bújtam, hogy ne kelljen ezzel szembenéznem ne kelljen magamat megmérnem. Amikor ezt felismertem, nagy hálát éreztem. Jó volt hogy megismerhettem valamit magammal kapcsolatosan. És tudtam ezt csak így tanulhattam meg. Fel is hívtam a barátomat és találkoztunk, megbeszéltük, hogy mindkettőnknek volt dolga ezzel, mindenki tapasztalta amit kellet neki.<br />
<br />
Sokszor nem ott keressük a problémát ahol van. Pedig jó dolog felfedezni magunkat, mélyen elterülő félelmeinket. Ez az életfeladat, felismerni megoldani, fejlődni és előre lépkedni. Azt gondolom, hogy amikor haragszunk, kikelünk magunkból, kiabálunk, méltatlankodunk, hisztizünk, sírunk és sajnáljuk magunkat, hogy az élet vagy XY milyen igazságtalan velünk, akkor igazából magunkkal ordibálunk. Ilyenkor próbáljunk elcsendesedni és elkezdeni jobban leszedni annak a bizonyos "hagymának" a rétegeit és átgondolni mi húzódhat valójában a dolgok mögött. Próbáljuk a helyzetet kívülről látni. Persze ehhez néha sok idő kell. De ha eljön ez a pillanat, akkor érezzük át a hálát, hogy ez a valaki vagy ez a helyzet hozzá segített ahhoz hogy jobban megismerjük magunkat, illetve ezt ez egészet, amiben vagyunk. És hívjuk fel azt a valakit és igyunk vele egy kávét és ha nem is mondjuk el neki mit adott nekünk, akkor legalább egy gesztussal oldjuk fel Őt is ez alól a teher alól, amit valószínű ő is cipel azóta. A Haragtól a Háláig egy csodálatos folyamat. Figyeljetek!<br />
<br />
A szeretet táncoljon bennetek! :)<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-33662871596678285262013-07-25T01:26:00.001-07:002013-07-25T02:10:33.226-07:00Gondolatok a döntésről<i>Napi gondolat-fröccs...</i><br />
<br />
Kezdem mindjárt egy jó hírrel: szerintem nincs rossz döntés! Minden döntés jó hiszen fejlődésünkhöz, tanulásunkhoz egy döntés helyzetben épp egy új "tankönyvet" húzunk elő. Azt hogy milyen tartalmas az anyag az persze csak menetközben derül ki de mindenképpen szolgál bennünket, hiszen egy elvégezendő feladatnak megyünk épp neki. Előbb-utóbb meg úgyis sorra kerülne. Persze a helyzet kicsit félelemmel tölt el bennünket, hiszen eddigi kapaszkodóinkat nehezen engedjük el még ha szúrnak is, mert a láthatatlan újak még nem bukkantak elő, pedig ott várnak ránk valahol csendesen.<br />
<br />
Amikor eljönnek ezek a pillanatok, a váltás időszaka, akkor érdemes rendet tennünk.<br />
Ki-ki a mag ritmusa, kedve szerint tegye ezt. Én először a környezetemben szoktam rendet tenni. Kidobom a felesleges szemetet, elajándékozom a már nem használt ruhákat, visszaadom a kölcsönkért könyveket, filmeket. Kitakarítok. Aztán indulok befelé. Elrendezem magamban a gondolataimat is. Kidobom a felesleget, és felszínre engedem az igazán belülről fakadó vágyaimat, érzéseimet. Kimondom amit ki kell mondanom, jó és rosszat egyaránt, dicséretet és kritikát. Fontos a <b>HÁLA</b> is.<br />
Mindegy milyen helyzetben vagyunk el kell jutnunk a hálához. Haragtól a háláig a legnehezebb feladat de a legfelszabadítóbb is egyben ha sikerül megvalósítanunk. Bármilyen rosszat tett velünk valaki, bármilyen fájdalmat okozott, tanított nekünk valamit, megmutatott, megformázott nekünk egy állapotot és szembesített bennünket hogyan reagálunk arra, illetve hogy éljük meg. És ez néha nem kis vállalás a másik féltől sem ezért is legyünk hálásak neki!<br />
<br />
Szóval ha eddig eljutottunk akkor ilyenkor már hatalmas energiát érzünk, megkönnyebbülést hisz letettünk terheteket, elengedtünk gondolatokat, nehéz érzéseket. Megoldottunk, felismertünk, továbbléphetünk!<br />
<br />
Ilyenkor hatalmas űr tátong. A térben óriási hely szabadult fel. Persze nem mindegy, hogy ezek után mivel töltjük fel, rakjuk tele. Jöhetnek a tervek!<br />
<br />
Tűzzünk ki célokat. Persze óvatosan tegyük ezt. Állapotot kell vágynunk nem adatokat. <b>Vigyázzunk mit kívánunk és hogyan mert egyszer csak úgy lesz és mi nagyon meg fogunk lepődni.</b><br />
<br />
A lényeg, hogy fogadjuk el ami ránk vár és próbáljuk tudatosan kísérni magunkat ezen az úton. Magát a teremtést gyermekként tökéletesen műveljük csak úgy spontán. És az Ego fejlődésével ez a spontaneitás néha fura helyzeteket okoz, amikkel aztán kellemetlen élményeket teremtünk magunknak. Ehhez kell megtanulnunk felnőttként a <b>tudatosságot</b>. Ki kell fejlesztenünk az <b>empátiánkat</b> és ehhez mérten kell gondolatainkat, tetteinket irányítani. Így talán kicsit könnyebb lesz életünk, ha elfogadjuk hogy <b>az életben mindent lehet de mindennek következménye van</b>. Semmilyen gondolat és tett nem marad következmények nélkül. Ez a <b>REND</b>. Vagyis ennek tudatában tegyünk rendet kint és bent. Tegyünk ilyen formán magunkért és ezzel automatikusan teszünk a külvilágért, másokért. :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-10311998471848966502012-11-16T06:22:00.000-08:002012-11-16T06:22:08.773-08:00Világvége vagy Világbéke?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH7yKoeLfP0tIYWYw0Ml1U-AEmAu-Ou8U3xgQ-lNyVfdDYRo-vy1GncWVfKqoCZRtoQq9rtdxSLbPzF0dFqW5nhRL1K-r010wKYu2CeKEjPZazMpK2BbnPztXkvUDBYJlt72oDo8nLh0s4/s1600/20120129-2012es-vilagvege-majak-maja-naptar2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH7yKoeLfP0tIYWYw0Ml1U-AEmAu-Ou8U3xgQ-lNyVfdDYRo-vy1GncWVfKqoCZRtoQq9rtdxSLbPzF0dFqW5nhRL1K-r010wKYu2CeKEjPZazMpK2BbnPztXkvUDBYJlt72oDo8nLh0s4/s200/20120129-2012es-vilagvege-majak-maja-naptar2.jpg" width="200" /></a></div>
2012.12.21.<br />
Sokszor sokan kérdezik mostanság tőlem, ki tréfásan, ki tanácstalanul, hogy akkor most mi lesz december 21-én valójában??<br />
Nem tudom és nem is ismerek senkit aki tudhatná a választ. Halottam néhány előadást, olvastam könyveket, és cikkeket ebben a témában. De többnyire mindenki óvatosan fogalmaz. Egy biztos nem azon a napon fog a "dolog" megtörténni, hanem már történik. Már egy jó ideje benne vagyunk.<br />
Én úgy képzelem el mint egy homokórát, ahogy peregnek a homokszemek szépen lefelé. Mikor még az elején van olyan lassúnak tűnik, mintha állna, csak alul látjuk, hogy szorgosan alászállnak a homok-pettyek. De a vége felé begyorsul, méghozzá örült tempóra vált.<br />
Na ezt éljük most ezt az őrületes pörgést. Ez a világ, ez a korszak véget ér és nem egyik napról a másikra hanem már nagyon régen elkezdődött folyamat utolsó dobbanásait éljük át, hiszen mindenki tudja hogy a végét járja ez a <b>pénz centrikus</b> világ.<br />
Pénz, pénz, pénz! csak ezt hallottam az elmúlt években és engem is bedarált rendesen, minden jó és rossz következményeivel, mint mindenkit. De mint láthatjuk, olvashatjuk ez már szétesőben van, szinte mindenki érzi, hogy valami változás kell. Igen és ez el is fog jönni, illetve már szinte itt is van.<br />
És persze szerintem 22-én ugyanúgy fogunk felkelni (én vállaltam is bulit) talán nehezebb lesz az álmunk, de érezni fogjuk, hogy egy jobb világra ébredtünk. Persze rajtunk múlik hogy ebben a világban hogyan fogunk érvényesülni, hiszen már nem a pénz fog dominálni hanem a <b>SZERETET!</b> A pénz nyelve ismeretlenné kezd válni a szereteté meg egyre ismerősebb és erőteljesebben fog megmutatkozni bennünk.<b> </b>Persze már most is rajtunk múlik, hogy éljük meg az életünket, hogyan fogadjuk el a történéseket, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz. Azután még fontosabb lesz minden gondolatunk, cselekedetünk. Elérkezett az idő egy szeretet teljesebb világra, háborúk és katasztrófák nélkül. Legalább is remélem mert ez az én Hitem és persze az ember sokat tett és tesz azért hogy a világot, világát tönkretegye, megtépázza. Ez nem is fog következmények nélkül maradni, mint minden más sem ebben világrendben. Érdeme már most arra gondolni, hogy mennyire fontos, hogy figyeljünk és segítsünk egymáson.<br />
<br />
Végezetül egy írás amit érdemes elolvasni, Kis Balázs Kunó vélekedik erről a témáról:<br />
<br />
<a href="http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/a-vilagvege-benned-van/">http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/a-vilagvege-benned-van/</a><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-8040471951331413602012-08-06T07:27:00.000-07:002012-08-06T07:27:40.517-07:00Mindegy mekkora de a miénk!Mindegyikünk sorsa más és más. Más típusú és méretű sorsot, életfeladatot választunk. Persze néha óhatatlanul összehasonlítjuk magunkat, életünket másokkal pedig nem kellene. Saját magunkhoz képest éljük az életünket, ismerjük fel a sorsfeladatainkat. Ha ráébredünk életfeladatunkra, fogadjuk el és hozzuk ki belőle a legjobbat, ez a lényeg! A legjobbat! Nem mindegy, hogy egy vidáman élhető életet szomorúan élünk meg vagy egy szomorúságokkal teli életet vidáman, mert elfogadjuk azt úgy ahogy van. A fókuszálás a lényeges! Hova összpontosítunk.<br />
Sosem felejtem el azt a lányt, aki egy tolószékben, reménytelennek hitt életében sikert, sikerre halmozott. Szinte esélyt sem adtak neki az orvosok és Zsuzsa mégis csodákat élt meg. Férjhez ment, könyvet írt, koncertekre járt és szervezett, lelki segélyszolgálatnál telefonosként vigasztalt nála könnyebb életet élő embereket, akik kicsiny problémájukat megoldhatatlannak hitték, lakáshoz jutott és boldogan élt. Igaz tolókocsiban marad de amit csak lehetett kihozott az életéből. Amikor néha találkoztunk mindig elszégyelltem magam, hogy milyen kis piti problémákat hiszek néha óriásnak és szenvedek tőlük bitang mód.<br />
Az életünk úgy alakul, ahogy azt "előre" megterveztük illetve amit hozzá rakunk jelen életünk történéseivel. Mindössze csak el kell fogadnunk és felismerni tényleges feladatainkat és csak menni az úton előre és figyelni. Legyen jelen életünkben bármilyen történés azt már csak elfogadni érdemes mert azon már nem tudunk változtatni viszont a jövőnket épp most kezdjük el megteremteni magunknak gondolatainkkal, tetteinkkel. Figyeljünk hát és hozzuk mindenből a legjobbat!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI-M2OsEX7HvLmdMSycVLKB6lkl0mrkQbGa1JWeSKMUM0OvwQi8Os3QWX01h0RPcuv6VQiJi-WAEho6_pGwM2HmFOOWp0F4Rds_GXTDqH6cYR2FDyB1p-f7Ro2CJN5DpJU2rLnQ-zEMv9f/s1600/happy-girl.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI-M2OsEX7HvLmdMSycVLKB6lkl0mrkQbGa1JWeSKMUM0OvwQi8Os3QWX01h0RPcuv6VQiJi-WAEho6_pGwM2HmFOOWp0F4Rds_GXTDqH6cYR2FDyB1p-f7Ro2CJN5DpJU2rLnQ-zEMv9f/s400/happy-girl.jpeg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px;">Felirat hozzáadása<br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI-M2OsEX7HvLmdMSycVLKB6lkl0mrkQbGa1JWeSKMUM0OvwQi8Os3QWX01h0RPcuv6VQiJi-WAEho6_pGwM2HmFOOWp0F4Rds_GXTDqH6cYR2FDyB1p-f7Ro2CJN5DpJU2rLnQ-zEMv9f/s1600/happy-girl.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br /><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-91899630685186055552012-06-06T07:50:00.000-07:002012-06-07T04:58:42.924-07:00Spirituális fejlődésünkSokakkal beszélgetek mostanság a Központban, és sokszor összegzem magamban azt, hogy mit is gondolok, mi az amiben én hiszek. Mi a dolgunk, feladatunk, mire kell figyelnünk. Ez arra sarkalt, hogy összefoglaljam magamnak ezeket a gondolatokat de gondoltam megosztom veletek! :)<br />
<br />
Egyszer csak eljön egy pillanat az életünkben amikor elkezdünk figyelni, hogy akkor most mi is történik velünk és miért! Többnyire valami trauma ér bennünket vagy akár több esemény összhatása is hozza azt azt érzést, hogy a végére kellene járni a dolgoknak.<br />
<br />
<b>DE HOL IS KEZDJÜK?</b><br />
<br />
Na erről megoszlanak a vélemények, mindenki más utat választ. Többnyire kívül keressük az okokat, és a megoldásokat is. Sok esetekben azt gondoljuk, hogy minden rosszért ami történik velünk mások a felelősek, mások okozzák azt nekünk és ez egyáltalán nem szép tőlük. Viszont mikor összejönnek a felhők fejünk felett és sors-szövevény olyan helyzetbe hoz bennünket, hogy elkezdjük az önvizsgálatot, akkor kezdődik meg életünk legizgalmasabb szakasza!<br />
<br />
<b>ÖNISMERET</b><br />
<br />
Először is tisztáznunk kell a tisztán boldog élet csak illúzió. Nincs ilyen. Boldog időszakok vannak de a fejlődésünk érdekében sok-sok nehézségen, megpróbáltatáson kell keresztül mennünk. A jó hír az, hogy azért van befolyásunk a dolgokra és ha elkerülni a rosszat nem is tudjuk de a mértékét meghatározza az, milyen szinten is van személyiségünk fejlődése. Vagyis a pofont azt megkapjuk de nem mindegy, hogy mekkorát! Ezt a "mekkorát" befolyásoljuk gondolatainkkal, cselekedeteinkkel az élethez való viszonyulásunkkal. Amikor eljutunk addig, hogy figyelünk magunkra, befelé is nézünk figyeljük érzéseinket, illetve egy adott konfliktus helyzetben nem a másikat kezdjük kritizálni, értékelni hanem megpróbálunk rájönni mi a dolgunk ezzel a helyzettel, akkor jó úton járunk. Minden élethelyzet amivel kapcsolatba kerülünk azzal dolgunk van, és csak arra kell rájönnünk mi is az.<br />
<br />
<b>ÖNFEJLESZTÉS</b><br />
<br />
Miután ráébredünk, hogy a megoldás valahol ott van bennünk és ezt leghatékonyabban az önismeret elmélyítésével tudjuk megfejteni akkor jön az a lépcső, hogy elkezdünk haladni egy tudatosabb élet felé és próbálunk többen megtudni magunkról, ehhez simán segítséget is kérhetünk. keressük azokat az embereket akik spontán vagy tudatosan olyan irányba tolnak bennünket ami hozzá segít bennünket a különböző felismerésekhez. Ezek az emberek lehetnek terapeuták és lehet egy jópofa szomszéd bácsi, akit olyanná karcolt az élet, hogy már érdemes tőle tanulni. Persze itt is vigyázni kell az arányokkal. Néha az ember átesik a ló túlsó oldalára és túl sokat jár kezelésekre, mert ezektől várja a megoldást. Választhatunk kiváló könyveket és mélázhatunk az ott leírt csodálatos és néha egyszerűnek tűnő útmutatáson. Az egyéni terápiák, tanácsadások, jó baráti beszélgetések és a sok-sok könyv is csak útjelző táblák lehetnek, hogy merre is menjünk tovább, a többi a mi dolgunk. A célt egyszer mindenképpen elérjük csak az nem mindegy melyik hosszúságú utat választjuk, illetve hányszor dobja nekünk ki az élet "dobókockája" azt, hogy visszakerülünk startvonalra az adott életfeladatunkkal kapcsolatosan.<br />
<br />
<b>TUDATOSSÁG</b><br />
<br />
Amikor eljutunk addig, hogy az előzőeket felismerve haladunk tovább az élet útján akkor alakul ki bennünk a tudatos életre való igény. Észrevéve magunkon minden rossz gondolatot, kimondott szót, korrigáljuk azokat és ezzel helyére tesszük azt a negatív energiát amit esetleg beindítunk. Itt is igaz a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. Figyeljük azokat az érzéseket amik felszínre kerülnek egy-egy szituációval kapcsolatosan, és elemezzük magunkat. Próbáljuk megérten vagy inkább elfogadni a dolgokat úgy ahogy vannak. Felismerjük azt is, hogy ami éppen történik velünk azt már nem tudjuk befolyásolni, viszont a jelenlegi gondolataink, cselekedeteink, viselkedésünk teremti a jövőnket.<br />
Van egy kedves ismerősöm, aki mindig azt írja a levele végére, hogy "kis örömöket és nagy belső békét kívánok"! Ez mindenképpen kedves és és igaz is mert mindennek van egy másik oldala is ha erre rájövünk akkor tudjuk igazán olyanná alakítani az éltünket, hogy a lehető legélhetőbb legyen. Persze az a kérdés akarjuk-e? A lényeg hogy már tudjuk, hogy bármit tehetünk csak el kell számolnunk vele!<br />
<br />
<i>"Csak ha megismered Önmagadat, ismerheted meg sorsod útját! Addig csak botorkálsz." Müller Péter</i><br />
<i><br /></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXe3NUE-RTnnCeEUIJDzpzv_BhcLYjOuCth7p0f_o1UNbQQ_P7Gm3DXU8ZXvd2baBxO57IYSog87cPJc1asS4xALfv_RkskPznDQzy1uGjr4Db63rnc-pCAqGTu6h1Xr8rFiZd4yu_pzcP/s1600/Beautiful_World_03.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXe3NUE-RTnnCeEUIJDzpzv_BhcLYjOuCth7p0f_o1UNbQQ_P7Gm3DXU8ZXvd2baBxO57IYSog87cPJc1asS4xALfv_RkskPznDQzy1uGjr4Db63rnc-pCAqGTu6h1Xr8rFiZd4yu_pzcP/s400/Beautiful_World_03.jpg" width="400" /></a></div>
<i><br /></i><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-69521604205713555362012-05-04T23:48:00.000-07:002012-05-04T23:49:54.412-07:00Tabán után<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp72SpMa3bO65lDqUnvrYjwRnTn9GTxojsdNxPankCvM_lkm6kZaxMJXD7m4u3Qea0N6JBO1Nk0ZTSKl1DpCxqdrw47vQYWpxUXdFEIT7Wv9a5Z5juV61sjWYoJQGyL0zvCTD8dnNkVG90/s1600/554300_401958883168985_100000646316391_1233974_1789527492_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp72SpMa3bO65lDqUnvrYjwRnTn9GTxojsdNxPankCvM_lkm6kZaxMJXD7m4u3Qea0N6JBO1Nk0ZTSKl1DpCxqdrw47vQYWpxUXdFEIT7Wv9a5Z5juV61sjWYoJQGyL0zvCTD8dnNkVG90/s200/554300_401958883168985_100000646316391_1233974_1789527492_n.jpg" width="200" /></a></div>
2012 Május elsején Keresztes Ildivel a Tabánban játszottunk.<br />
Ildi új zenekart hívott össze és ez volt az első megnyilvánulásunk. Nagyon készültem rá testileg, lelkileg egyaránt és nagyon vártam a napot, mint egy kisgyerek. A próbák is jól teltek, nagyon klassz kis csapat jött össze mint zeneileg, mint emberileg.<br />
<br />
<br />
És eljött a nap! Sok éve nem volt ilyenben részem, utoljára 90-ben voltam "csak" billentyűs a STEP zenekarban, és most ismét 22 év múltán egy másik zenekarban és nem is akármilyenben...<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipXcFv38AR0RYZ85uI6-QOJhsBXlpzX276bj29taGzFMNNlMlZaP03eNnGTlP-hpwX1Ib8AcZcitzwnFhk82I8U3Zzk1MsUh7YFZPHa5A57wnlj7CdqiUb6-A4Xye-9pf-RiF_TpL-DbYo/s1600/532782_401957839835756_100000646316391_1233945_1675550889_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipXcFv38AR0RYZ85uI6-QOJhsBXlpzX276bj29taGzFMNNlMlZaP03eNnGTlP-hpwX1Ib8AcZcitzwnFhk82I8U3Zzk1MsUh7YFZPHa5A57wnlj7CdqiUb6-A4Xye-9pf-RiF_TpL-DbYo/s200/532782_401957839835756_100000646316391_1233945_1675550889_n.jpg" width="150" /></a>Ez egy másik típusú feladat. Én kilencvenes évek elején énekesként próbálkozva saját karriert építettem és el is feledkeztem arról, hogy én igazából billentyűs vagyok. Ez ami nekem igazán fekszik. Jó volt átélni ezt a koncertet, hatalmas hálát érzek a szívemben, hogy ott lehettem. Színpadról lenézve az rengeteg ember a völgyben, a dombon, közben dübörgött a zenekar, Ildi pedig fantasztikus énekes. Szinte magamon kívül voltam, de megéltem ami épp van. Vitt a hátán a zene és az energia ami áradt a zenekar és a közönség között. Felemelt ez az érzés és azt szerettem volna, ha sosincs vége. Jó volt hogy ott voltak a barátaim, kollégáim, zenészek, ismerősök és a családom nagy része. Jó volt hogy átélték velem ezt, az életem egyik maghatározó élményét. Bár a tűző nap kicsit felhevített bennünket, folyt a víz az arcunkon, de fantasztikus volt. Örülök, hogy kivártam, és eljött ez is, és megélhettem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_GfLwZmtU3Jcj5jbAGVkeXWI1cErLA9nfPGnhAXH5cwi00VD_1uiZ4FnEl_zIqWzXBluDWesaJQJDvTwv8m8n63lSUmn3i4uwBix5CahnlpiBzczeV4-qwJ4yea1yvEcOadttWwqmG30q/s1600/527479_401957099835830_100000646316391_1233929_721003229_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_GfLwZmtU3Jcj5jbAGVkeXWI1cErLA9nfPGnhAXH5cwi00VD_1uiZ4FnEl_zIqWzXBluDWesaJQJDvTwv8m8n63lSUmn3i4uwBix5CahnlpiBzczeV4-qwJ4yea1yvEcOadttWwqmG30q/s200/527479_401957099835830_100000646316391_1233929_721003229_n.jpg" width="150" /></a></div>
Köszi Ildi, hogy még mindig bíztál bennem és köszi fiuk, Jani, Viktor és Zsolt, hogy ilyen tudás mellet szerény, alázatos zenészek, emberek tudtatok maradni. Valami helyre billent az életemben és ez nagyon jó érzés, izgatottan várom a további próbákat és persze a koncerteket. Nagyon nagy élmény a zongora mögött csak arra figyelni és élvezni a "főhős" energiáját, tudását, együtt lélegezni a zenekarral. Azt mondta egy kedves ismerősöm a koncert után, hogy " jó helyen vagy Petikém, dőlj hátra és élvezd!" Valami ilyesmit éreztem én is bár talán kicsit többet, de a hátradőlés nem az én műfajom, viszont élvezem! Készülünk tovább és szeretném megőrizni ezt az érzést, hogy sose múljon el a hála, és az ember mindig tudja értékelni ami épp történik vele, főleg ha az ilyen fantasztikus dolog! KÖSZÖNÖM! :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaLHKAAiwLrIWDcZCrr11pWIoT7ARssbegTru9STtfY73w2bvWkWQiKz0VvD-jw0ZtPKAQi51BXdFUwdtFlYMJ_8nIcvHr5xB7AebXNSLTaZrpgr9YJh6HS1ZF9rKrzIK6125J5BfGxfmA/s1600/526263_368388329863513_100000770469411_894458_1783812000_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaLHKAAiwLrIWDcZCrr11pWIoT7ARssbegTru9STtfY73w2bvWkWQiKz0VvD-jw0ZtPKAQi51BXdFUwdtFlYMJ_8nIcvHr5xB7AebXNSLTaZrpgr9YJh6HS1ZF9rKrzIK6125J5BfGxfmA/s400/526263_368388329863513_100000770469411_894458_1783812000_n.jpg" width="400" /></a></div>
<br /><div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-72168649992186948472012-02-12T06:01:00.000-08:002012-02-12T06:01:40.373-08:00nem tudhatjuk...Nem tudhatjuk és nem is tudjuk. Nem gondolunk rá. Nincs idő figyelni.<br />
Csak rohanunk a semmibe és nem nézünk szét.<br />
Ha kicsit odafigyelnénk, észrevennénk mire is lenne szüksége a másiknak. Néha csak egy jó beszélgetés, néha kicsit több. Nem is gondolkodunk ezeken, ez ma nem divat, nincs rá IDŐ.<br />
Pedig ha a barátok, rokon kicsit gondolnának a másikra, felhívnánk egymást, érdeklődnénk, lehet egy nehéz pillanaton segítenénk át, vagy csak öröme lenne abban a percben. De az is lehet, hogy ezekben a nehéz időkben gyakorlatiasan is segíthetnénk egymást. Mondjuk körbe néznénk, hogy a környezetünk mivel is foglalkozik, mit szolgáltat vagy árul, mit is tud. És ha egymás erőforrásait használnánk máris felpörögne körülöttünk minden anélkül, hogy karakteres változást iktatnánk be életünkbe.<br />
Ha kicsit figyelnénk és nem csak kizárólag magunkkal lennénk elfoglalva talán könnyebben észrevennénk a körülöttünk rejlő lehetőségeket, ami mindenkinek az lehet.<br />
Néhány csoportosulás, gyülekezet erre épül. Mi meg csak címkézzük őket, kritizáljuk, pedig csak ésszerű gondolkodást visznek be egy közösség életében. Nézz körül mit csinál a szomszédod, barátod, rokonod és ha épp arra van szükséged akkor vedd igénybe azt! Persze kibővíthetnénk az Országunkra is. Ha Magyar termékeket vásárolnánk, saját gazdaságunk erősödne és nem egy idegen ország kasszáját tömnénk tele. Van esélyünk, csak kicsit gondolkodni kellene, és figyelni és persze egy csipetnyi empátia sem ártana. Figyeljünk és segítsünk egymáson! HAJRÁ!<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6951183062530958406.post-333083507393689592011-06-01T22:22:00.000-07:002011-06-01T22:22:54.379-07:00Élet-áramlásamikor egy autó elkezd előzni az úton, akkor lelépek a gázról, hogy hamarabb sikerüljön az előzés. ha időben észreveszem, hogy egy gyalogos át szeretne kelni a zebrán, akkor megállok és hagyom, hogy átkeljen. Ha észreveszem, hogy egy autó indexel mert sávot akar változtatni, vagy ki akar hajtani elém, akkor kicsit lassítok és jelzem, hogy elengedem. ilyenkor azt érzem, hogy az élet, az energia megfelelően áramlik. persze nem mindig és mindenkinél tapasztalom ezt. Vannak akik akasztják és van akik görgetik az élet energia-kerekét. Ha segíted a dolgok áramlását akkor az az energia persze vissza hat rád és gördülékenyebb lesz az életed. ha ezt felfedezed akkor egyszerűbben tudod magad navigálni a hétköznapokban. Persze nem szabad túlzásokba esni. Nem szabad csak másra figyelni, itt is fontos a megfelelő arány és a jó ritmusérzék. Figyeljünk magunkra de vegyük észre a körülöttünk zajló világban a felénk érkező jeleket. Ahol tudunk ott segítsük az áramlást, nem nagy dolog megéri és persze nem csak az autóvezetésre gondolok.<div class="blogger-post-footer">www.popperdalok.hu
https://www.facebook.com/popperpiano/ https://www.youtube.com/user/PopperDalok
</div>Popper Péter http://www.blogger.com/profile/16259967442010139931noreply@blogger.com0