Keresés ebben a blogban

2013. december 20., péntek

A vándor és a gyermek

A vándor egy ideje koldusként élt. Szeretet-koldusként. A hét több napján járt ugyanarra a helyre, hogy az arra járókkal beszélgessen, esetleg útbaigazítsa őket és ezért cserébe szeretetet kapott.

Egy időben feltűnt neki egy gyermek. Nagy barna szemek, lehajtott fej, és némi tanácstalansággal az arcán, látszott keres valamit. Sokszor találkoztak a helyen, néha a gyermek odadobott egy mosolyt a vándornak, aki nagyon örült ennek. De a gyermek szemében mindig ott volt a bizonytalanság, szomorúság.

Egyszer a vándor megszólította a gyermeket. Kiderült eltévedt a nagyvárosban, és keres valamit nagyon de sajnos nagyon halványan emlékszik valójában mit is. A vándor beszélgetni kezdett vele, és megpróbálta kideríteni, mi lehetett az áhított cél. Ezután elkezdtek találkozni, és szinte minden szabad idejüket együtt töltötték. A vándor úgy gondolta megosztja a gyermekkel azokat a tapasztalatokat amiket már átélt és megtanult. A gyermek itta a szavait és érezte talán a vándor tud neki segíteni, hogy megtalálja amit annyira keresett. A vándornak is jók voltak ezek a beszélgetések, hiszen bőségesen fizetett a gyermek a szeretettel, amit sugárzott felé, és közben a vándor is sokat tanult a gyermektől, hiszen a gyermeki őszinteség sokszor nagyon erős tükör tud lenni.

A vándor már régóta nem vándorolt, évek óta csak várt és várt, pontosan nem tudta mire de talán ezek a beszélgetések ráébresztették erre is. Szembe kellet néznie magával, eddigi utazásaival, hibáival, erényeivel, és ami ennél is fontosabb össze kellett barátkoznia magával, hogy újra útra kelhessen.

Fantasztikus kalandokat éltek meg együtt, és nagy dolgokat ébresztettek fel egymásban.  A vándor érezte a közös útjuk lassan vége felé közeledik. Ő már elmesélt és megmutatott mindent, a gyermeknek el kell engednie a kezét, hogy megtalálja amit annyira keres, hiszen már közel volt hozzá és a gyermek egyre jobban ráébredt arra, hogy azok az álmok amiket kerget, valójában nem is teljesen az ő vágyai , csak külvilág elvárásai csupán és kezdte érezni merre is kell mennie.

Amikor a vándor közölte, hogy ennek a közös útnak vége a gyermek nagyon nehezen fogadta. Nem akart még elmenni, nem akart még szembenézni azzal, ami valóban vár rá. Nehéz napok jöttek hisz a vándor is nagyon megszerette a gyermeket és nehezen engedte el. Régen kapott ennyi szeretetet és már rég nem is érezte magát koldusnak. Mégis tudta mennie kell és a gyermeknek is indulnia kell mert hívja az igazi élet.

A vándor, hogy kilépjen ebből a kötelékből, olyan dolgokat tett és mondott, amivel megrémisztette a gyermeket, és gyengítette a kialakult szeretetszálat. A gyermek megijedt és elkezdett haragudni a vándorra, de a vándor szenvedett mert ez a vákuum kiszívta belőle az összes szeretetet amit az elmúlt időben kapott. Szörnyű fájdalmak gyötörték, de tudta ez ezzel jár, és az ő szerepe csupán csak ennyi lehetett a gyermek életében. De azt is tudta hogy ő is kapott egy csomagot a gyermektől, amivel már nyugodtan útra kelhet, mert benne van minden ami az új utazáshoz szükséges lehet.

A vándor boldog mert tudja a gyermek rátalált arra amit keresett, és ha csak egy sort is használni tud élete filmjében amit a vándortól tanult, már volt célja a találkozásuknak.

Néha csak fentről látszik az egész és lentről, értelmetlen képkockák sokasága, ami épp velünk zajlik...

Áldott legyen a Karácsony mindenkinek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése