Belső Camino

Szüntelen bolyongok belső útjaimon, és látszólag összefüggéstelenül vándorolok régi emlékek, tapasztalások, feldolgozatlan helyzetek őrzött képei között. Vándorlásom során életképeim mozaikját rakom ki, és amikor két mozaik részlet egymásmellet a helyére kerül, mindig elcsodálkozom milyen tökéletesen illeszkednek egymáshoz.

Minél több elem kerül a helyére annál jobban kezdi átlátni az ember ezt a bonyolult de tökéletes rendszert. A boldog képek mellett a szomorúság is értelmet nyer, a színes emlékek a homályos képekkel harmonikus összecsengésben léteznek és bűntudattal átitatott emlékek teszik igazán kontrasztossá és dinamikussá az összképet.

Ahogy kirajzolódik ez a fura de szerethető színes élettérkép, felfedezzük az út jelentőségét, hosszát, irányát és a rendszerét is. Az egyes képek közötti kapocs a saját felismerésünk, megértésünk ezek segítenek tovább menni, ezek lesznek a további útjelzőtáblák.

ne sajnáljuk hát az időt a belső utazásra, mert csak így ismerhetjük meg sorsunkat és önmagunkat.