köszönöm jól vagyok, még élek!

az elmúlt hetekben több halálhír is elszomorított de leginkább, névrokonom Popper Péter pszichológus halálát éltem meg rosszul. Nem volt az apám, és nem is találkoztam Vele soha, talán egyszer beszéltünk telefonon, de ennyi. Mégis nagyon sok levelet kaptam, és részvétüket fejezték ki emberek ,hogy elvesztettem Őt! Sőt olyan is akadt aki azt gondolta, hogy tőlem kell elköszönni, na ezek az emberek valószínű egyikünket sem ismerték, de a jószándék a lényeg. Természetesen sajnáltam az Öreget, hisz végig kísérte az eddigi életemet, így vagy úgy. Szerettem a könyveit, sokat elolvastam közülük, és meghatározó személy volt olyan szempontból is, hogy közelebb kerültem az ezoterikus irodalomhoz. Harminc éves lehettem, amikor elolvastam az Istennel sakkozás kockázata c. könyvét és mondhatom megváltoztatta az életem. A gondolkodásom akkor kezdett írányt változtatni és ez a könyv nagy hatást gyakorolt rám, évekig ott volt velem és olvastam mindig ha kérdéseim, gondjaim voltak az életemben. Amikor profi zenész karrieremet elkezdtem (1987), akkor még két nagyon távoli pont voltunk. Nem volt összemosva a híresember egy celebvilágba. Ő használta a Dr. jelzőt én pedig a popzenében mitn zenekari tag nem sokat zavartam az Ő köreit. Amikor szólóban kezdtem el énekelni, és elindultam az Euróvizios dalfesztiválon, a Vágó István, aki a műsorvezető volt, megkérdezte, hogy biztos ezzel a névvel akarok indulni, de akkor már késő volt. Több mint tíz évet töltöttem el zenészként, aki ismert és szeretett ezzel a névvel ismert meg. Vagyis maradt a névrokonság, a tisztelet és az állanó kérdésekre az állandó válaszok. Ha fizikailag nem is de szellemileg így volt Ő a pótpapám, és ezért szeretettel és tisztelettel gondolok Rá és búcsúzom a Mestertől. Nyugodj békében Dr. Popper Péter!