Keresés ebben a blogban

2013. november 15., péntek

Színezd újra

Az élet hullámvasútján suhanva, örömmel bámészkodva a magasban, félelemmel zuhanva a mélybe és ott kétségbeesetten, minden erőnket összegyűjtve kapaszkodva ismét a magasba, miközben néha megfordul velünk a világ. Eközben előfordul néha, hogy előtűnik belőlünk a egy sötét árny és valami olyat okoz, ami ellen nem tudunk tenni, vagyis úgy reagálunk egy helyzetben, vagy olyan döntést hozunk, ami nem olyan irányba viszi a dolgokat ahogy szeretnénk.  Persze mi nem akarunk ezzel szembenézni, és ilyenkor minden erőnkkel addig színezzük ezt a negatív valamit, amíg összemossuk azzal a pozitív képpel amit kialakítottunk magunkról és amit másoknak is mutatunk. Pedig néha nem ártana megtudnunk és megmutatnunk kik is vagyunk valójában.

Lelkünk legtávolabbi zugában egy nagy ládában őrizzük sötét titkainkat, történetekkel, fájdalmakkal súlyosbítva, jól elzárva lakatokkal, nehogy valaki meglássa, megismerje. Persze leginkább magunk elől dugjuk el mert nem akarjuk tudni, hogy ezek a sötét emlékek is mi vagyunk. Sokszor a legnagyobb konfliktus helyzet abból fakad, hogy egy helyzet vagy döntésünk során nem úgy viselkedünk vagy reagálunk mint az általunk kialakított kép azt megkívánja és ezért haragszunk, dühösek vagyunk és próbáljuk úgy kozmetikázni, érveket gyűjteni, hogy a kimaszkírozott kép lehetőleg hasonlítson az általunk kivetített illúzióval. Ez okozza bennünk a legnagyobb ellentmondást, feszültséget Pedig nem mások ezek, mint személyiségünk szépséghibái, amivel persze lehet együtt élni és lehet változtatni is rajtuk ha szeretnénk. Vagyis ha ezekkel szembenézzük és elfogadjuk hogy milyenek is vagyunk valójába és nem akarunk egy hamis illúzióban élni és létezni, akkor fogadjuk el magunkat ahogy vagyunk, hibákkal egyetemben.

Érdemes persze néha rendet tenni, és kinyitni azt a dobozt és belenézni. Vannak ott olyan poros vacakok, amire már nincs szükségünk, ezektől nyugodtan váljunk meg, egyszerűen dobjuk ki őket.
De lesznek olyanok is amit nem tudunk kidobni mert nem lehet, még dolgunk van vele. Mi a dolgunk?
Felismerni azt amivel találkozunk és feltárni elsőre magunknak, majd annak akinek szorosan köze van hozzá, esetleg a párunk, szerelmünk, barátunk, stb. Nem könnyű bevallanunk sem magunknak sem másoknak hogy nem vagyunk olyan tökéletesek, mint aminek mutatjuk magunkat, sőt hibáztunk de tudjuk vállalni a felelősséget érte. És azt hiszem ez a lényeg! A felelősségvállalás amitől annyira félünk, pedig nem olyan nehéz csak sokszor téves hitrendszerünk ezt megnehezíti mert sokkal félelmetesebbnek tűnik mint ami.

Ha szembenézünk ezekkel a szépséghibáinkkal és feltárjuk magunkat és meg is merjük mutatni azt kik is vagyunk, akkor feloldjuk a legnagyobb konfliktust magunkkal és másokkal is. Kiüresedünk és akkor oda már olyat tudunk tölteni ami szebb és tisztább és igazabb. A gyónásnak nem csak az az értelme hogy valakivel megosztjuk "bűneinket" hanem, hogy ki is mondjuk, ezzel elengedjük illetve nem tudunk nem szembesülni a valónkkal. Sokszor sokkal félelmetesebbnek hisszük mint valójában és a következményeket is annak gondoljuk, pedig lényegesebb könnyebbek mint gondolnánk.

Ha ezt megtesszük elindulhatunk az úton és érezni fogjuk, hogy könnyebbek lettünk. Persze nem válnak a dolgok semmissé, de eljutunk egy pontra ahonnan kényelmesen és kitartó munkával építhetjük magunkat és az életünket. Persze a mai világban türelmetlenek vagyunk és legszívesebben klikkelnénk egyet hogy legyen úgy, mert nincs időnk kivárni, fel vagyunk gyorsulva, pörögve és az eszeveszett neten hozzászoktunk, hogy egy klikk és ott van. Persze nagy szerencse hogy az élet nem így működik mert néha fura dolgok esnének az ölünkbe. A teremtés azért késleltetett többek között hogy lépésről lépésre alakuljanak a dolgok, hogy esetleg észrevegyük, hogy nem jó dolgok felé  megyünk és legyen módunk irányt váltani.

Talán ez az ősz egy remek alkalom hogy megtegyük a ez első lépéseket magunk felé! Hajrá!

A szeretet táncoljon bennetek! :)