Keresés ebben a blogban

2012. augusztus 6., hétfő

Mindegy mekkora de a miénk!

Mindegyikünk sorsa más és más. Más típusú és méretű sorsot, életfeladatot választunk. Persze néha óhatatlanul összehasonlítjuk magunkat, életünket másokkal pedig nem kellene. Saját magunkhoz képest éljük az életünket, ismerjük fel a sorsfeladatainkat. Ha ráébredünk életfeladatunkra, fogadjuk el és hozzuk ki belőle a legjobbat, ez a lényeg! A legjobbat! Nem mindegy, hogy egy vidáman élhető életet szomorúan élünk meg vagy egy szomorúságokkal teli életet vidáman, mert elfogadjuk azt úgy ahogy van. A fókuszálás a lényeges! Hova összpontosítunk.
Sosem felejtem el azt a lányt, aki egy tolószékben, reménytelennek hitt életében sikert, sikerre halmozott. Szinte esélyt sem adtak neki az orvosok és Zsuzsa  mégis csodákat élt meg. Férjhez ment, könyvet írt, koncertekre járt és szervezett, lelki segélyszolgálatnál telefonosként vigasztalt nála könnyebb életet élő embereket, akik kicsiny problémájukat megoldhatatlannak hitték, lakáshoz jutott és boldogan élt. Igaz tolókocsiban marad de amit csak lehetett kihozott az életéből. Amikor néha találkoztunk mindig elszégyelltem magam, hogy milyen kis piti problémákat hiszek néha óriásnak és szenvedek tőlük bitang mód.
Az életünk úgy alakul, ahogy azt "előre" megterveztük illetve amit hozzá rakunk jelen életünk történéseivel. Mindössze csak el kell fogadnunk és felismerni tényleges feladatainkat és csak menni az úton előre és figyelni. Legyen jelen életünkben bármilyen történés azt már csak elfogadni érdemes mert azon már nem tudunk változtatni viszont a jövőnket épp most kezdjük el megteremteni magunknak gondolatainkkal, tetteinkkel. Figyeljünk hát és hozzuk mindenből a legjobbat!
Felirat hozzáadása