Viva, viva la Comet-ka!

Tyű ez a kis kuki hogy megnőtt! Mondta egyszer régen Vitray tanár úr egy közvetítés során. Igaz Ő egy fiatal sportolóra gondolt, aki közben megnőtt és ilyen kukis hangzású neve volt. Na ez jutott eszembe, amikor is elmentünk a Viva Comet idei szuper-giga partijára. Valamilyen furcsa oknál fogva, mindenki ott akart lenni ezen a rendezvényen, ami azt jelenti, hogy komoly celeb felvonulássá fajult ez az évek óta egyre nagyobb méreteket öltő esemény. A közönség hangjából ítélve ők sem voltak kevesen, na de hátul a VIP részen tömve volt hírességekkel és kevésbé híres szórakozni vágyó és nem mellesleg jó kapcsolatokkal rendelkező egyénekkel. Sokat segített az akklimatizálódásban, hogy SP szeniorral (Sipos Mirigy Péter) mehettünk, és hogy első utunk a pálinka standig vezetett. Itt kisebb kitérőkkel ugyan, de el is töltöttük az estét. Kedvesem kissé nehezen viselte a rettenetes hangzavart és hullámzó tömeget, neki még a pálinka sem tette szebbé az életét, de ez érthető. Nekem persze sok ismerősöm ott volt, akikkel próbáltuk megfejteni a múltat és a jövőt na meg, hogy kik is a jelöltek, illetve a nyertesek és miben is jók Ők valójában! Na erről keveset tudtam meg, bár van egy két fiatal, akinek munkáját követem és szeretem is, de azt hiszem ők nem annyira voltak jelölve de nyerni biztosan nem nyertek. Ilyen pl. Rúzsa Magdi, akit én nagyon csípek, és tisztelem az utat, amit kijelölt, de valahogy ott, akkor nem hallottam, a nevét. Kár. Komoly ruha felhozatal is volt és egyik másik fazon nagyon meleg holmikba vonult végig büszkén és vidáman. Néha úgy éreztem magam, mint egy meleg felvonuláson, csak kevesebb volt a menetelés és több a heteró. Ezen az estén ott volt mindenki aki számít és akinek nem volt épp haknija. Szóval összességében jól szórakoztam, bár zeneileg és szakmailag nem túl sok újdonságot hoztam haza, bár a látvány és a szervezés szépnek és jónak tűnt, megállná a helyét másutt is a világban. A végére maradt a desszert amikor is a SZP (Szolnoki Peti) és SP szenior szinkron-táncba kezdett, na azon fetrengtünk, kár hogy nem azt adja le a TV, abból volna mit tanulni. Kár hogy a rendezvényt beárnyékolta az a szösszenet, hogy a fellépők öltözőjéből elloptak egy-két gitárt meg ezt azt de, így lett egy kis krimi is az estében és így szórakozunk mi 2010-ben. Gratula mindenkinek, kivéve a tolvajoknak, és éljen a Comet soká, és jövőre ugyanott, a pálinka standnál találkozunk!

Kincs keresés

Az értékek, kincsek elbújnak meg kell őket találnunk. Legyen az egy könyv, egy film vagy egy CD, vagy csak egy jó program, ami nem gagyi, nem valami felkapott értéktelen dolog. A kincseket keresnünk kell, és ha megleljük tovább kell, hogy adjuk. Ha nem tesszük, akkor az emberekhez nem jut el a jó csak az ömlesztett trágya, ami kiesik a média szinte összes nyílásán. Néha azt érzem, hogy a tv képernyő egy nagy virtuális végbélnyílás és ha bekapcsolom beömlik a médiaürülék a szobámba. Persze vannak kivételek, de ritka minta a fehér Volvo. Néha jó lenne hinni, hogy a szerkesztő is ember és van némi ízlése és felelőssége arra nézve, hogy valami emberi kultúrtápálék is érje, néha már mindent benyelő gyomrunkat. Minden média-genny arra van fogva, hogy az embereknek ez kell. Na ezért is társadalmi és emberi felelősségünk, hogy ha valami kincsre bukkanunk, mondjuk el, mutassuk meg másnak is, hiszen így épül az elménk így lesz kerek a világ. Vigye a szél... :)

Drága Managger úr!

A dolog egyszerűen és barátságosan indult, de mégis fura véget ért, ami kis közös történetünk. Mikor felajánlottam a Vigyen a szél c. dalomat Talmának, illetve az ő managgerének, akkor nagyon jó volt a fogadtatás, és jó ötletnek tűnt. Igaz mondtad kedves Stefano, hogy a szöveget kicsit jobban rá kellene passzítani Talmára. Ez meg is történt, átírtuk és a stúdióban felénekeltem, újrakevertük, ahogy kérted. Aztán sok beszélgetés, ahol gördítettük előre az ügyet, ötleteltünk, hogyan tovább, beszéltük át a részleteket, azt hogy közös videót készítünk a dalra, hogy közös promócióban veszünk részt. Én tényleg azt gondoltam, hogy ennek a dalnak üzenete, stílusa pontosan passzol Talmához, illetve azon mai hősökhöz, akik igenis ember feletti teljesítményük révén, a manapság igen letört, egykedvű Magyar ember példaképei lehetnek, és ehhez hozzátehet, segíthet a dal, a klip, és nem mellesleg még nagyobb értelmet nyer a dal megszületése. Akkor még nem sejtettem, hogy a kommunikáció azért nem világbajnokhoz méltó. Az hogy felajánlottam, az egy gesztus felétek, főleg Talma felé, hogy nem fogadtátok el végül, azzal sincs baj, hisz ez csak egy ötlet volt, egy lehetőség mindkettőnknek, tudtam lehet nemleges a válasz, és igenis néha szabad nemet mondani. Ahogy kezelted ezt a témát drága managger úr, az viszont nem méltó Talmácsihoz és egy világbajnok mannagerhez. Az utolsó megbeszélésünkön mindent tisztáztunk. Leadjátok részemre az archív videókat, hogy összevágjuk a klipet, és felteszitek a dalt a weblapra és ha itthon lesztek, közösen bemegyünk a tv-b,e rádióba, illetve eljöttök a lemezbemutató koncertre és partira és minden happy és minden szép. A videó nem lett leadva, a dal nem került fel. Le volt beszélve két tv-s szereplésünk, amit előtte nap este lemondtatok, valami közbejött... A partira sem jöttetek. A telefon nem vetted fel kedves Stefano - tudom elfoglalt vagy - emailre nem válaszoltál. Majd mikor megköszöntem, a korrekt együttműködést egy levélben kiakadtál. Hmm... Akkor ezek szerint nem is érted mi a baj? Szóval a sunnyogás, lapítás nem a legkorrektebb eljárás, sem itt sem máshol a világban. Én az őszinte, egyértelmű válaszokat és az egyenes embereket szeretem. Persze ezek után is tisztelem és szurkolok Talmácsinak, hiszen a sportteljesítményén, hozzáállásán ez a kis szösszenet, mit sem változtat. Szeretném ha sikeres lenne és büszkék lehetnénk rá mi Magyarok. Aztis remélem, hogy a kommunikációd is sikeresebb lesz a jövőben, és rád is büszkék lesznek majd egyszer az Olaszok. Sok sikert és Vigyen a szél!

Győzni minden nap

A mai tohonya, megfáradt világban néha fel kell rázni magunkat, hogy ne csak a tévéből, sajtóból kiokádott negatív energia érjen bennünket, hanem építsük magunkat lelkileg és testileg egyaránt. Szerintem minden nap kell egy kicsit győznünk, hogy úgy tudjunk menni az úton, hogy erős legyen hitünk. Olyan feladatot kell választanunk magunknak, amit meg tudunk ugrani és sikerélményként éljük meg. Én például mostanság futok kicsit reggelente, és mikor visszaérek a dombra úgy érzem magam, mint Rocky Balboa mikor is felrohant azokon a bizonyos lépcsőkön. És érzem ma is nyertem. Ha a tested nyerni akar, akkor az már nagyon jó jel és segítség a továbbiakban. Persze fejben dől el minden. A mindennapi kis nyerésekből aztán jön majd az eggyé vált nagy győzelem. Én ebbe hiszek, ezzel építem magam napról napra és hiszem, az út nem könnyű de a miénk! :)