Keresés ebben a blogban

2010. szeptember 26., vasárnap

Mega-szar

amikor elkezdtem naplót írni, akkor még meg volt az az illúzióm, hogy többnyire pozitív dolgokat írok majd, de mára már világos, hogy ez lesz a verbális bokszzsákom. Szomorú lettem, mikor meghallgattam az új csillagdalt. Na nem csak azért mert szerintem az eddigi leggyengébb dalról beszélünk hanem mert a drága zenei producer úr, nem talált itthon megfelelő szerzőt és nagy szorgosan importáltak svéd barátainktól egy közepesnél gyengébb En Vouge koppintást. A szép az, hogy az érintett producer úr azért volt olyan szíves és megírta a dal szövegét, mert áldozatokra képes szövegíró hírében áll. Némi adalék, hogy én indultam ezen a zenei pályázaton amit kiírtak a csillagdalra. Most mondhatjátok, hogy savanyú szőlő, de így az is. Beküldtem két dalt, egyet a címdalra egyet a búcsúdalra. Elégedett voltam a dalokkal, jól megrágtam őket és szerintem jól rá is éreztem, Szabó Ági jó szövegeket írt ezekre is, és azt hittem értem a feladatot. Aztán kaptam egy levelet, hogy nem nyert senki mert nem olyanok a beérkezett pályaművek amilyenekre ők gondoltak. Igaz ezt se a kiírásban sem ebben a második levélben nem írták meg, mire is gondolnak. Azt viszont írták, hogy még egy kör lenne a címdalra és majd a zenei producer úr felhív mindenkit személyesen és elmondja mit is volna a feladat. Az nem volt benne mikor fog felhívni de az igen, hogy mi a leadási határidő. Aztán eltelt vagy két hét már csak néhány nap volt hátra a határidő lejártáig, amikor engem érhetett az a szerencse, hogy az úr felhívott. Azt mondta nem ilyen magyaros vacak slágerekre van szükség amiket írtunk, hanem írjunk világslágert minimum, és erre volt akár két-három napom. Nem tudom a többi zeneszerzőt mikor hívták de mindenesetre jólesett a bizalom, hogy rólam feltételezte, hogy nekem egy éjszaka is elég akár, és azt javasolta, hogy dobjak össze valamit. Nem dobtam mert el voltam foglalva mással és azt gondoltam ez nem az a feladat amit kiránt az ember a gatyájából csak úgy. A határidőt pedig be kell tartani. Szóval nem adtam be új dalt. Nem is jött több levél viszont eltelt sok sok hét amíg aztán végül, nagy nehezen ezt a dalt kiválasztotta a stáb amit hallhattunk. Gratulálok! ismét egy kis tökönrúgás az amúgy is megtépázott hazai szerzőknek. Csak így tovább Tamás bácsi!