Keresés ebben a blogban

2015. április 26., vasárnap

Nyolc kilométer

Ennyit futottam ma. Van akinek sok van akinek kevés, nekem általában elég. És nem csak fizikailag, hanem ilyenkor a gondolatok rendeződnek bennem. Futás közben ahogy rázkódnak odabent, valahogy rostálódnak, mint egy közepes lyukú szitán. A kevésbé fontos gondolatok, átszöknek a kis résen a fontosabb, értékes gondolatok kikerekednek, értelmet nyernek. Mindig jön valami aminek lehet örülni.

Nekem a futás a kitartás jelképe. Legalábbis a saját életemben. Nagyjából öt éve futok rendszeresen. Mikor elkezdtem, magas szárú kosaras cipőben futottam mert gyenge volt a bokaszalagom. Mind a kettő lábamon volt részleges szakadás, ki voltak nyúlva a szalagok és rendszeresen akár egy normál séta közben is aláfordult, ami után hetekig csak sántikáltam. Ennek elemzésébe most bele se fognék... :)
De apró lépésenként elkezdtem. Elsőre csak pár perc, kis kör, aztán napok, hetek után nagyobb ív. Mikor már ment az első komolyabb táv, kb. 2,5 Km, akkor már fájt a lábam a kosaras cipőben és lecseréltem egy könnyű futó cipőre. Izgultam a bokám miatt de egyre erősebb és erősebb lett.

Ennek már öt éve. Hetente többször futok 5, 8 vagy 10 Km-t. Megerősödött és megerősödtem én is, bent és kint. A Római csodás, főleg ilyenkor élvezem. Kb. egy hét alatt berobbant a természet és az emberek is kiszabadultak, tolják a lángost és a hekket, folyik a sör és a bor, mosolyognak. Nekem közben jó futni a széllel, haladni a folyóval, nézni a fák boldog sóhaját és ha kicsit nagyobb a csend szinte hallom hogyan nő a fű. Szeretem!

Szép napot, hetet, hónapot, évet, életet.... :)