Keresés ebben a blogban

2017. november 9., csütörtök

Kettős mérce? Ki lehet az igazság bajnoka...


Az jutott eszembe, milyen képmutatóak is vagyunk valójában! Nos ez egy másik aspektus, sokan nem fognak egyetérteni vele de ez is létezik.

Azt gondolom sokszor átlépünk a másik felett, nem is foglalkozunk az épp orrunk elé kerülő problémákkal esetleg felhívásokkal, apró sikolyokkal, vagy akár segítségért kiáltással. Sokszor tudjuk érezzük hogy van a környezetünkben olyan ember aki segítségre szorul. Sokszor nem kell nagy dolgokra gondolni csak egy jó szóra, beszélgetésre, hogy az a másik kellemesebben élje meg a napját a magányát, betegségét vagy nyomorát. sokszor átlépünk egy szemét felett az utcán, nem vesszük fel, hogy kidobjuk, nem a mi dolgunk gondoljuk. Igen lehet, de ki veszi fel és kié is valójában? 

Sokszor nem foglalkozunk barátainkkal mert sok dolgunk van, családtagjainkkal, akik még élnek. Nem kérdezzük meg hogy vannak mert nincs időnk. Persze akkor amikor már nincsenek velünk, sírunk és fáj a hiányuk. Így van ez akkor is amikor “valaki” vagy, épp megy szekér népszerű  és sikeres vagy a munkádban, akár híres is. Nos akkor kicsit többen lesznek körülötted, érdekesebb vagy, jobb a közeledben lenni, és akár apróságokra képesek is vagyunk egy jobb pozícióért, barátságért, vagy segítségért. odarakjuk magunkat és persze hátha csurran cseppen is valami, eltűrünk dolgokat azért hátha előbbre kerülünk, vagy csak könnyebb lesz nekünk kicsit, könnyebben hozzájutunk valamihez, de itt is nehéz megmondani hol a határ meddig szabad elmenni, meddig etikus, erkölcsös, stb. Persze magunkkal mindig elnézőbbek vagyunk tudom.

De aztán amikor valakiről kiderül, hogy túllépte hatáskörét, kezdeményezett vagy erőszakoskodott, na akkor aztán lecsapunk erkölcsileg, megmondjuk a magunkét, és fejét vesszük annak aki ilyenre vetemedik. Persze elítélem én is az erőszakot, és nem szeretem a gennyládákat, ez a Keró sem a kedvencem, de attól még van több aspektus és ne legyünk már ennyire képmutatóak, igazság bajnokai, akik soha semmilyen határt nem léptünk át. És ez most arról jutott eszembe, hogy semmit sem tudunk biztosan, de sorsok dőltek keresztbe, lehet megérdemelték, de ott a család, a gyerekek, rokonok, akiknek ezt viselni kell. Lehet jár nekik ez a batyu is? 

Szóval az jut eszembe amikor a nyolcvanas években átléptem Kelet Berlinből Nyugat Berlinbe akkor egyrészt ott zöldebb volt a fű, másrészt pedig mindenki lenyírta a saját háza előtt, és összeszedte a szemetet így az egész utca szép és rendezett volt. Mi csak mutogatunk a másikra, hogy kinek mit kellene felszednie, de mi magunk sem szedjük fel, pedig ha megtennénk, akkor legalább a mi házunk előtt nem lenne szemét, de ha egyre többen tennénk ezt akkor egyszerűen tiszta lenne az utca! Élj így teremts tisztaságot és akkor ítélkezni sem kell! És persze ettől még lehet hogy egy kutya pont a te házad elé rondít! :) Na ez jutott eszembe! szép napot!