Lemezvárás!

Ez valami olyasmi lehet nálunk alkotó férfiaknál, mint a gyerekvárás a nőknél. Ez a lemez készítéssel teli állapot most kb. ennyi ideig is tartott, kilenc hónapig. Igaz, vannak dalok, amik már évek óta vártak arra, hogy egy egység alkotóelemeként kivirágozzanak, de egy filmzene felkérés után újakat is kezdetem írni. Régi jó ismerősöm keresett meg, hogy az új filmjéhez szerezzek zenét, illetve írjak betétdalokat. Na erre beindultam, hisz egy ilyen film jó alap egy lemezhez, illetve az gondoltam egymást segíthetik a maguk módján. Aztán a filmmel és a producerekkel jól befürödtem, olyan magyar módra, és persze nem lett az ígéretekből semmi, nem fizettek ki, stb, de ez egy másik történet. A lemezen azért tovább dolgoztam, jónak éreztem a dalokat, a lelkem apró darabjai ők, hűen tükrözve az élethez való hozzáállásomat, hitvallásomat. Az ember manapság leginkább magának készíti a lemezét, olyan lenyomat féle, zenei képeskönyv arról, hogy jelenleg hol tartok, hogyan gondolkodom zenéről, életről. Ilyenformán is büszkeséggel tölt el a lemez, mert hitelesen mutatja azt a változást, amin átmentem az utóbbi években. Jó volt együtt dolgozni régi harcostársakkal, Závodi Gabival, akit közel 25 éve ismerek és olyan elnyűhetetlen tisztelet, és barátság lakik bennünk. Jó volt újra érezni Michel tempóját és végig kísérni azt a profizmust, ahogy feldobolta a lemezt. Kellemes meglepetés volt Szappanos György alázattal teli játéka, és bátorítása, illetve az a pár egyenes és igaz mondat, ami helyére tett bennem néhány dolgot. Mohai Tamás gitárjátéka még mindig olyan egyedi, hogy a gitárszóló közepén tudjuk ki az elkövető. Őrületes fazon, vele 1984 óta tart a barátság. Na és persze Antóni Arnolddal való találkozásom is szerencsés, hisz magas szinten gitározik és nagy felkészültségről tesz mindig tanúbizonyságot, illetve egy új baráttal is gazdagabb lettem, amiből mostanság egyre kevesebbet talál az ember. Szeretem azokat a találkozásokat, amik mélyen hordoznak még értékeket az elsődleges, felszínes ismeretségen kívül. Kertész Erikával együtt jártunk egy ezoterikus szabad egyetemre és itt kötöttünk barátságot, padtársak lettünk és csak később figyeltem fel angyalian tiszta énekhangjára. Vele egy duettet énekelünk Gerendás Péter szövegével, aki szintén egy régi és fontos ember az életemben. Los Petros Gerendos azt is bebizonyította, hogy lehet úgy szöveget írni, hogy bizonyos betűk egyáltalán ne szerepeljenek benne! köszönöm! :) Szabó Ági olyan szövegszálakat sző, mintha magam lennék annak írója, pontosan ismeri rezgéseim, érzéseim. A fotózás igazi élmény volt, Regi kiválasztotta a megfelelő ruhákat, hogy valami fazont varázsoljon nekem, és kattogott a gép. Szabó Robival már dolgoztam pár éve, ő fotozott bennünket, Széles Izával is. Na és a facebooknak köszönhetően rátaláltam egy régi ismerősre, aki közben profi grafikussá vált. Muxi, aki németországban él, de magyar szívvel érezte át a lemez dalait, az én lelkületemet és álmodott köré egy fantasztikus világot. Igaz a sok jó történet mellet az élet valahogy mindig közbeszólt, és közbejött ez-az, ami látszólag megakasztotta az előrehaladását a lemeznek, de mindig valahogy jobb lett és előbbre jutottam és nem bántam amik történtek, hisz mindig úgy jó, ahogy van. A lemez jó lett és minden akadálynál csak jobbá és érettebbé vált. Persze nem tudom, hogy mennyire jut el az emberekig, de reménykedem, hogy megérzik, meghallják, hogy van valahol valami, ami értékeket képvisel ebben a mai kicsit devalválódott világban. Én eddig hordtam, óvtam, alakítottam, de most már útjára engedem, vigye a szél! :)

www.popperdalok.hu