Érdekes szokások fedezhetőek fel amióta a közösségi oldalak beköltöztek az életünkbe. Az egyik ilyen például az, hogy meglepődött, kétségbeesett emotikonokkal osztjuk meg a minőségtelen, vicces, ciki videókat, és fűzünk hozzá elégedetlen hozzászólásokat, hogy "ez aztán a fertő", "hogy lehetséges ez?", "normálisak ezek?" és még sorolhatnám.
Legújabb sláger a Diridáré vagy mi, amit rengetegen osztanak meg a facebook oldalukon és írnak hozzá posztokat, szinte kivétel nélkül gúnyoljuk, szörnyülködünk de osztunk! És ezzel népszerűséget kreálunk ezeknek a tartalmaknak, mert ma a nézettség az érték. Mindegy milyen áron, mindegy mi a tartalom, mit ad hozzá az életünkhöz, mit tanít a gyerekeinknek, stb. Csak nézettség legyen meg térerő!
Legutóbb egy Dorina nevű tizenéves lány is feltűnt a Buli, buli c dalával, és olyan sokan osztották meg, mert cikinek tartották, hogy több milliós nézettséget generáltak és ez a szorgosság pedig azt eredményezte hogy a TV2 Mokka adásába behívták az énekes lányt egy beszélgetésre, hisz olyan népszerű, hogy szinte már Sztár és ezzel megtévesztik szegény Dorinát is és szegény közönséget is, azokat persze akik befolyásolhatóak, és hisznek a médiának, és mint tudjuk sokan vannak így. Szóval az ártalmatlannak tűnő megosztásból így lesz egy digitális lavina ami elsodor pár dolgot, pl az értéket. Mondjuk én már azt sem értettem és egyáltalán nem szórakoztatott amikor a tehetségkutatónak álcázott műsorokba bemutatják a szerencsétlenkedőket, azokat akik cikik és azon jókat röhögünk, sőt már van aki erre hajt, mert tudja népszerűséget hozhat.
Ebben az egészben persze a másik oldal az érdekesebb számomra. Nem szerepelek tévében, újságban és semmilyen rádió nem játssza dalaim. Az egyetlen csatorna ahol kommunikálok az az internet, a weboldalam és a közösségi oldalak. Vannak is követőim, akik szeretik amit csinálok, hallgatják a dalaim de nagyon nagyon kevés az aki megosztja mondjuk egy-egy dalom, vagy ajánlja másoknak vagy terjeszti bármilyen formában. Pedig ez az egyetlen lehetőség, hogy eljuthassak én vagy hasonló olyan zenészek, akik valamilyen értéket próbálnak még képviselni ebben elértéktelenedett világban, és nem vagyunk celebek vagy szupersztárok és mindennap megküzdünk ezekkel a nehézségekkel mert ezeket az tartalmasabb dolgokat, nem annyira osztjuk, nem annyira terjesztjük.
Én már nem fogok változni és megyek játszom és dalolok, és ha néha meglátok egy mosolyt, egy csillogó szempárt, amit a saját dalaim vagy a zeném vált ki azt érzem már megérte. Tudom a szokások sem fognak nagyon változni, de azt gondoltam leírom magam miatt és azok miatt akik kicsit elgondolkodnak ezen az íráson. szép napot! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése