Keresés ebben a blogban

2012. május 4., péntek

Tabán után

2012 Május elsején Keresztes Ildivel a Tabánban játszottunk.
Ildi új zenekart hívott össze és ez volt az első megnyilvánulásunk. Nagyon készültem rá testileg, lelkileg egyaránt és nagyon vártam a napot, mint egy kisgyerek. A próbák is jól teltek, nagyon klassz kis csapat jött össze mint zeneileg, mint emberileg.


És eljött a nap! Sok éve nem volt ilyenben részem, utoljára 90-ben voltam "csak" billentyűs a STEP zenekarban, és most ismét 22 év múltán egy másik zenekarban és nem is akármilyenben...


Ez egy másik típusú feladat. Én kilencvenes évek elején énekesként próbálkozva saját karriert építettem és el is feledkeztem arról, hogy én igazából billentyűs vagyok. Ez ami nekem igazán fekszik. Jó volt átélni ezt a koncertet, hatalmas hálát érzek a szívemben, hogy ott lehettem. Színpadról lenézve az rengeteg ember a völgyben, a dombon, közben dübörgött a zenekar, Ildi pedig fantasztikus énekes. Szinte magamon kívül voltam, de megéltem ami épp van. Vitt a hátán a zene és az energia ami áradt a zenekar és a közönség között. Felemelt ez az érzés és azt szerettem volna, ha sosincs vége. Jó volt hogy ott voltak a barátaim, kollégáim, zenészek, ismerősök és a családom nagy része. Jó volt hogy átélték velem ezt, az életem egyik maghatározó élményét. Bár a tűző nap kicsit felhevített bennünket, folyt a víz az arcunkon, de fantasztikus volt. Örülök, hogy kivártam, és eljött ez is, és megélhettem.
Köszi Ildi, hogy még mindig bíztál bennem és köszi fiuk, Jani, Viktor és Zsolt, hogy ilyen tudás mellet szerény, alázatos zenészek, emberek tudtatok maradni. Valami helyre billent az életemben és ez nagyon jó érzés, izgatottan várom a további próbákat és persze a koncerteket. Nagyon nagy élmény a zongora mögött csak arra figyelni és élvezni a "főhős" energiáját, tudását, együtt lélegezni  a zenekarral.  Azt mondta egy kedves ismerősöm a koncert után, hogy " jó helyen vagy Petikém, dőlj hátra és élvezd!" Valami ilyesmit éreztem én is bár talán kicsit többet, de a hátradőlés nem az én műfajom, viszont élvezem! Készülünk tovább és szeretném megőrizni ezt az érzést, hogy sose múljon el a hála, és az ember mindig tudja értékelni ami épp történik vele, főleg ha az ilyen fantasztikus dolog! KÖSZÖNÖM! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése